Audiovizuális attak

Egyrészt rohadt disznó vagyok, hogy az utolsó nap eseményeit, és az utórezgéseket nem posztoltam. Tudom.

Az utamról viszont készítettem egy kis videót, ami alább megtekinthető. Hangfalakat feltekerni!

A Hezbollah fellegvaraban jartam

A mai, utolso elotti napomon virtualis barkam kormanykereket Baalbek varosa fele forditottam. Baalbek a Bekaa volgyben fekszik, es tobb dologrol is hires es hirhedt egyszerre.

A volgy, ami valojaban egy fennsik, a Libanon- es az Antilibanon hegysegek kozott terul el, es kozvetlenul hataros Sziriaval. Rendkivul termekeny videk, igy regtol fogva a mezogazdasag a helyiek fo megelhetesi forrasa. Az okorban ez a regio toltotte be Roma egyik eleskamraja szerepet is.

Manapsag foleg gabonat, szolot es zoldsegfeleket termesztenek itt, na es marihuanat, ami a hires-hirhedt libanoni hasis egyik fo alapanyaga, es egyben a farmerek, es a kornyeken uralkodo Hezbollah (szelsoseges iszlamista politikai/terror szervezet) egyik fo beveteli forrasa.

A Hezbollahnak, arabul Isten Partjanak, ami szamos nyugati orszagban elokelo helyen diszeleg a terrorista szervezetek listajan, a Bekaa volgy a fo bazisa, de ezen belul is kiemelten Baalbek a kozpont. A Hezbollahot az irani Khomeini ajatollah bacsi grundolta a libanoni polgarhaboru evei alatt, mint az akkori Libanont verbe borito vallasi alapu miliciak egyiket. (De ilyen milicia volt a tegnapi postban emlitett Maronita Falanx is.)
A Hezbollah deklaralt celja a libanoni polgarhaboru bunoseinek tartott szemelyek megbuntetese (ertsd: megolese), a nyugati 'gyarmatosito' befolyas megszuntetese, es egy iszlam allam letrehozasa, de ez utobbit kesobb kicsereltek Izrael elpusztitasara. Baratsagos egy tarsasag, meg kell hagyni!
Ebbol is lathatjuk, nem celszeru a 'Hava Nagilah' fulbemaszo dallamat futyoreszni Baalbek utcain, bar nekem pechemre ma folyamatosan a fulemben volt, es Burger Kinget se nagyon keressunk erre, noha Libanonban mashol szamtalan teruleten megtalalhato.

Izrael megszuntetesenek az elvet annyira komolyan veszik a Hezbollahos sracok, hogy rendszeresen inteztek es inteznek tamadasokat libanoni teruletrol Izrael eszaki resze ellen. Ennek intenzitasa 2006-ban erte el a csucspontjat, amikor az allando Hezbollahos aknavetos tamadasokra, es egy izraeli katona elrablasara valaszul az izraeliek megtamadtak Libanont.
Az adok-kapokban csunyan kiosztottak a Hezbollahot, de az is teny hogy az IDF (Israeli Defence Forces) is kapott rendesen, olyannyira, hogy a 2006-os libanoni kaland emleke a mai napig  heveny izzadsag pottyok kisereteben jelenik meg az izraeli katonai vezetok rossz almai kozott.
Iran ugyanis nem csak anyagilag, de fegyverekkel is tamogatta a Hezbollahot...
Es hogy meg szinesebb legyen a dolog, a Wikileaks kiszivarogtatott dokumentumai szerint a libanoni kormany olbe tett kezzel nezte a Hezbollah ternyereset, sot, a hadugyminiszter dokumentaltan abban remenykedett hogy Izrael bombazni fogja Libanont, a sajat orszagat, mert akkor vegre lesz indoka fellepni a Hezbollah ellen.
Igy mennek ezek a dolgok...

A Hezbollah tehat egy verbeli militans terrorszervezetkent indult, ami allando veszelyt jelentett es jelent ma is a regiora.
Emellett azonban a Hezi szamtalan mas teruleten is igencsak aktiv. Segiti a kornyekbeli gazdalkodokat, tiszta ivovizet oszt, gyermekjoleti szolgaltatast nyujt, iskolakat tart fenn, segit az infrastruktura ujjaepiteseben, egeszsegugyi szolgaltatasokat mukodtet, es tamogatja a 'martirok' csaladjait. Tehat ellatja azokat a feladatokat, amiket alapvetoen a libanoni allamnak kellene.
A haboruzashoz es a gazdasag epitesehez pedig ugyan az a harom dolog szukseges: penz, penz, es penz. Es hogy honnan fussa ezekre az uri huncutsagokra a hezbollahos fiuknak? Hat egyreszt a vastag irani tamogatasbol (akik mint Izrael masik nagy cimboraja, az ellensegem ellensege a baratom alapon szponzoraljak a Hezbollahot), na es nem utolso sorban a hasis eloallitasabol. Egy kilo hasist  kb 10 ezer dollarert tudnak eladni, es  egy hektar marihuana nagyon-nagyon sok kilot kitermel - nem is kerdes hogy ezt vagy krumplit eri-e meg jobban termelni a parasztoknak!
Az elenk szocialis tevekenyseg eredmenyekent a Libanon legszegenyebb regiojanak szamito Bekaa volgyben komoly tamogatoi bazissal is rendelkezik a Hezbollah, amit politikai tokere is tudtak valtani, megpedig a libanoni parlamentben ott csucsulo Hezbollahos valasztott kepviselok kepeben.

Naszoval, erre a bekes nyugodt, egesz kicsit 'hezbollahos' kornyekre vezetett a mai utam. Meg kell mondjam, elotte sokkal jobban tartottam ettol mint az egesz sziriai uttol. Ott egy kokemeny, am a turistakra alapvetoen veszelytelen diktatura tartott vasmarokkal rendet, ezek a hezbollahosok viszont kiszamithatatlanok, iden marciusban raboltak el egy komplett europai turistacsoportot is, akikrol azota sincs semmi hir... mit szepitsuk, fostam egy kicsit, na!
Szerencsere a felelmeim alaptalanoknak bizonyultak. Az utcakon Baalbekben, a Hezbollah fellegvaraban ugyan mindenhol a jellegzetes sarga-zold zaszlaik lengtek, de nem lattam egyetlenegy kalasnyikovos milicistat, ellenben igen sok libanoni rendor es katona volt mindenhol.
Egyebkent a libanoni hadseregnel rengeteg amerikai felszerelest lattam: M16-os karabelyok, M113-as loveszpancelosok, Hummerek, rengeteg rendorsegi Dodge Charger auto es Harley Davidson-os mocis rendor. Nem lennek meglepve, ha ezt a rengeteg, az usaban mar elavultnak szamito amcsi felszerelest a Hezbollah elleni hatekonyabb fellepesert cserebe kapta volna egy jelentos sonderangebot kereteben Libanon.

De ismet elkanyarodtam. Az ut Jbailbol (Byblos) kb harom oran at tartott. Eloszor Jbail-Bejrut, onnan Bejrut-Zahle (itt raboltak el a turistakat) majd Zahle-Baalbek, vegig busszal. Baalbekben eloszor lefotoztam a gyonyoru mecsetet, ettem egy schwarmat majd a romvaros fele indultam.

A romvaros elkepeszto. Baalbek, gorog neven Heliopolis, a nap varosa volt a Kozel-Kelet legnagyobb szakralis kozpontja a romai uralom evszazadai alatt. A romaiak pedig mint mashol, itt is azzal kedveztek a meghoditott tartomanyoknak, hogy bokezuen tamogattak a helyi istensegek imadatat. Ez Baalbekben egy olyan monumentalis templom egyuttesben oltott testet, ami mellett pl az Akropolisz is bizony sirva elbujhat! Hihetetlen, hogy a 2 ezer evvel ezelotti technikai szinvonalon ezeket a 30-40 meter magas, tobb meter atmeroju oszlopokat oda tudtak emelni, falakat es tetot huztak kore, minden pontosan illeszkedik, es gazdagon diszitett!  Baalbek egy csoda, az egesz ut egyik legemlekezetesebb resze.
A nap varosa a romaiak bukasa utan a tortenelemnek ellen tudott allni, a gigantikus templomvarost a keresztenyek es a muszlimok sem bantottak, bar szerintem nem is tudtak volna. A termeszet viszont kevesbe volt kegyes, tobb nagy foldrenges is jelentos pusztitast vegzett, ennek ellenere meg mindig lenyugozo es gigaszi az, ami megmaradt.

(Most iras kozben epp egy M16-osokkal felszerelt orjarat masirozott vegig Byblos ovarosan, cool! :) )

A romvaroshoz kapcsolodik egy kis tortenet. Az utazas utani gyors ebed vegeztevel epp a romok fele baktattam, amikor a muzeum elotti kis bazarban megszolitott egy Hezbollah szuvenireket arulo bazaros:  honnan jottem, akarok-e Hezbollahos zaszlot, stb. A standard kerdesre adott standard valaszra igy reagalt az arus:

- Magyar, szervusz! Hogy vagy, mi ujsag?

Na, itt ismet dobtam egy hatast, mert arra szamitottam a legkevesbe, hogy a Hezbollah feszkeben egy hezbollahos szuvenireket arusito arus, aki velhetoen ideologiailag nem all tul messze az arusitott szuvenirjeitol, Petofi nyelven koszontson.
Pedig pontosan ez tortent!

Mint kiderult, Ali, az arus, 8-10 alkalommal jart nalunk korabban, sorolta a magyar ismeroseit is. (Ezeket most nem irnam le.. :) ) Nem tudott folyekonyan magyarul, mint Radik a damaszkuszi bazaros, ezert angolul folytattuk a csevegest, mert bar  ketsegtelenul Hezbollahos volt a figura, de az ellensege nyelven jol beszelt.
Vegul nem birtam ellenalni, es 7 ezer helyi penzert (4,5 USD) vettem tole egy Hezbollah-zaszlot, amit azert kaptam ennyiert mert 'magyar-arab ket barat'. En  ezt a lengyelekkel ismertem, de igy sem hangzik rosszul.
A zaszloert meg remelem nem b@szogatnak majd a vamosok hazafele, hiszen csak a magyar-arab baratsagot erositettem vele! :)

Kis libanoni gasztro-duhonges

Libanonban istenieket lehet enni. A helyi konyha az egesz Kozel-Keleten elismert: fantasztikus salatak, humuszok, brillians izesitesu zoldseges retyerutyak es husos etelek, fantasztikusan zamatos gyumolcsok es gyumolcslevek.

A problema altalaban akkor van amikor a libanoniak azt hiszik, a nyugatiak azert jonnek ide hogy europai eteleket egyenek. Ezek kozul is elsosorban a fhanszias hatas dominal. Tobb meno helyi etteremben csak fhanszia nyelvu etlap van, es egyszer szinte megsertodtek a kerdesemre, hogy miert nincs angol nyelvu etlap amikor az angol a vilagnyelv.
Masodszor, az europai eteleket nem tudjak megfozni. Ma  mar masodik alkalommal ettem baromi ragos tengeri herkentyut, holott lehet azt puhara is sutni, fozni.
Harmadszor pedig, nem ismerik a gasztronomiai kulturat. Sokadik alkalommal is vagy az eloetellel egyutt hozzak ki a foetelt, vagy az eloetelhez a foetel koretet. Tehat amire a foetelhez jut a vendeg, valami garantaltan hideg lesz. Mindezt olyan helyeken kepesek eloadni, ahol nagyon esszel rendelve, es alkohol nelkul eleri a fogyasztas a 30-40 dollaros szintet, ami mar messze nyugat-europai arszinvonal.

Sracok, nem a pincereket kene matrozruhaba bujtatni, hanem megoldani hogy ne dongjon korulottem ez a legy allandoan, es ne szalljanak muslincak a salatamra ahogy kihoztak!

Sziria ebbol a szempontbol meg erintetlen. Rettento finom helyi izek mindenhol, semmi nyugat-majmolas, es a helyi elit altal latogatott felsokategorias etteremben sem fizettem tobbet 1500 forintnyi szir fontot egy ketfogasos mennyei vacsoraert es ket isteni gyumolcsleert.
Bar gondolom ha megdol a diktatura, ott is megjelennek a patisserie-k es a steakhouse-ok amik ontjak magukbol a tajidegen, kozepszeru sz... vagyis eteleket. Itt Byblosban meg nemetes dizajnu wurst standot is lattam, talan abbol a megfontolasbol, hogyha Gunther megehezik, legyen hol hodolnia a bier-wurst-sauerkraut szentharomsaganak...

Egyszoval mint altalaban mindenhol, a helyi kaja itt is verhetetlen. Egy jo mezze vagy salata, utana valamilyen husos etel, a vegen egy kardamonnal izesitett kahwa (kave) es egy almas shisha (vizipipa), es nagyon kerek a vilag. Na meg a pocakunk. A fhansziak meg.... egyenek csigat! :)

Ui: az egyetlen megismert kivetel a fentiek alol az Almaza sor. Na ez aztan kittuunooo, kellemes libanoni pils tipusu sor. Dicserte is egy elado tegnap, kiemelve hogy ez bizony egy pilsner, es hogy tudtam-e hogy Pilsen varosa Lengyelorszagban van?
Hat, inkabb nem tudtam. :)))))

Eden, ahol a keresztenyek elnek

Ez az allitas abbol a szempontbol igaz, hogy a Quadisha volgyben talalhato Ehden varosa - ami nem csak hasonlit a bibliai Eden nevre, hanem ezt is jelenti - es kornyeke szaz szazalekban maronita kereszteny, mecset egy szal sem volt arrafele. A 'Quadisha' szo egyebkent a 'szent' szot jelenti, helyi nyelven, tehat a Szent Volgyben kirandultam ma.

Az kb masfel oras buszut a mar emlitett Ehden varosan keresztul vezetett a Libanon hegyseg szerpentinjein at az aktualis uticelomhoz, a festoi Bcharreba, majd a buszrol leszallva innen a 2 ezer m magassagban levo cedrusokat celoztam be.

Bcharre lelegzetelallito fekvesu, a Libanon hegyseg 2-3 ezres csucsai veszik korul. Egyebkent ez a varos a szelsosegesnek tartott, jobboldali Maronita Kereszteny Falanx szekhelye is.
Ez a kereszteny szelsosegesseg azert fura nekem, 'Ugy szeretlek, hogy megollek!' vagy mi??

A lokal kozlekedes itt is a szokasos. Olyan hogy buszallomas, buszmegallo nem letezik.  Minek is, a helyiek ugyis tudjak mikor merre mennek a buszok. Kiallsz az autopalyara, leinted a buszt, es kesz. A falvakban pedig lassit, dudal, es ha lat valakit integetni azt felveszi. A leszallas is pottyet erdekes: a busz lassit, kinyitja az ajtot, majd gurulas kozben leugrasz rola. Megallas nincs, ha elhibazod, hat rabasztal.

Ha mar a keresztenyeket vesezzuk, a buszvezeto bacsi is kereszteny volt, ezt a visszapillantorol logo keresztekrol meg lehetett ismerni. Egyebkent Libanon lakossaganak 40%-a kereszteny, ujabb erdekes adat, Ivan megjegyezted? :) A maronitak szinten onallo felekezet, nem nyaljak a romai papa khm.. popojat.

Libanon ebbol a szempontbol is az ellentetek orszaga. Keresztenyek, muszlimok, druzok (iszlam eredetu szekta) elnek egymas mellettt. Most epp bekeben, de 20 eve meg halomra gyilkoltak egymast. Az utakon felso kategorias autok tomege kruzol, sokkal tobb mint nalunk,  nyugati zene bombol beloluk es gazdag libanoni suhancok vezetik, mellette szinten iszonyu sok szetrohadt huszoneves merci, szetflexelt vw bogarak, majd szethullo hazilag agyon ganyolt csettegok. Lepattant kulvarosok, nyomorgo falvak, elegans lakonegyedek, plazak sora, csillogo felhokarcolok, luxusuzletek tomegei. Ugy tunik, itt legalabb annyian elnek mocskosul jol, mint ahanyan nem.

Nade elkanyarodtam a tematol, vissza a Szent Volgyhoz.
Bcharreban lepattantam a buszrol, egy neni vart akit a szalloda ertesitett az erkezesemrol. Rovid welcome szoveget nyomott le, es elmondta mit merre talalok es merre induljak a cedrusokhoz. Ez figyelmes volt az egyebkent nagyon csinos szallodai recepcios lanyka reszerol! (Vele egyebkent egy napon szulettunk, de ennel tobbet nem tudok rola. Sajnos. :) )
A taxit a Lonely Planet es a neni is ajanlotta a cedrusokhoz, nade en aszontam, Tamas lenni kemeny, felmenni gyalog!

Ebben az allitasomban kesobb, amikor jo magasan a kopar sziklak es hegycsucsok kozott kapaszkodva elkapott a viharos szel es a zuhe, a 'kemeny' szot kicsereltem idiota baromra, es mas egyeb finom jelzokre. Vegul csurom vizesen bar, de felertem a 2 ezer meteren levo varoskaba, ami Libanon egyik siparadicsoma telen.
Fent a kis egy utcas, teli sportokra kihegyezett varoska egyetlen kocsmajaban szembesultem a tennyel, hogy busz oda fel nem jar, es ha nem taxival jottem akkor vagy seta vissza, vagy stoppoljak es majd csak felvesz valaki. A setahoz mar jartanyi erom sem maradt, azert a 115 kilot felsetaltatni 2 ezer meterre az az osszes hp-mat levette, hiaba gyaloglok bazi sokat mar ket hete minden nap. Ja es a helyiektol megtudtam hogy en a 10 km-s autouton jottem nem az 5 km-s turistaosvenyen... Sportteljesitmenynek ez tolem akkor nem volt rossz.

Mivel tovabbra is stabilan esett az eso, igy hat felcsavartam a futest (ket whisky) es fogtam magam, kialltam stoppolni. Par perc utan meg is allt a masodik auto, egy kb harminc eves Peugeot, slick gumikkal valamint kerdeses allapotu allandoan nyikorgo fekekkel, es visszavitt Bcharreig. Be se csatoltam magam, ha ez az oreg doboz szakadekba fordul akkor mar olyan mindegy....
De leerkeztunk rendben, bar soforom hanyta a kereszteket rendesen az ut vegen. Azert jo volt latni hogy kettonk kozt legalabb o felt, en tulsagosan faradt voltam hozza.
Bcharreban egy oriasi kaja es jutalomsor utan felpattantam egy buszra es a teljes kimerultsegtol edesdeden aludtam egeszen Byblosig.

Ez volt a mai nap sztorija, holnapi postbol pedig kideru majd, mi az osszefugges a nap varosa es Isten Partja kozott.
Stay tuned!

Kalandorbol konzum-turista

Ez a post is emailen megy ki, mint az elozo, sajnos igy kevesbe attekintheto, tobb a helyesirasi hiba is a nehezkes szerkesztes miatt.

Ma egy gigaszi alvas utan, amit csak a reggeli kedveert voltam hajlando megszakitani, del korul ebredtem. Alig akartam kiszallni az agybol, annyira filinges a csukott erkelyajton keresztul is hallhato tengerzugas. A part az erkelytol max 30 meter... Isteni ez a kis hotel, tenyleg egy darab Kanaan. Ez az a hely ahonnan par honapig haza se mennek legszivesebben!

Ismet valtoztattam a terven, es beiktattam egy piheno napot. Fizikailag kicsit levett az allando maszkalas. Byblost pedig az Isten is pihenesre teremtette. Igy ma az ovarosban boklaszom, megnezem az erodot es a viaszbabu muzeumot, es doglok a tengerparton a szikrazo napsutesben. Egyuttal holnap nem megyek tovabb Bejrutba, hanem negy napig itt maradok, es ebbol az edeni varoskabol kiindulva fedezem fel Libanont, amit az orszag kis merete is lehetove tesz.

Byblos szuper kis ovarosa magaval vonzza a hozzam kevesbe kozel allo tomegturizmust is. Trendi ettermekkel ahol nem annyira izesek az etelek- es szivelyesek a kiszolgalok, libanonos szuvenir bizbazokkal teletomott bazarsor, stb.  De ez egyutt jar az igenyes, kellemes kornyezettel, es a szabadsaggal. Elfogadom, valamit valamiert. Igy az utam vegere par napig az eddigi kalandorbol kommercializalodott zsirparaszt tomegturista leszek, aki jo szallodaban lakik, szuvenirszarokat vasarol, tengerparton sutteti az elhizott nyugati segget, es trendi ettermekben tomi magat. :D

De az a helyzet, hogy most rohadtul elvezem ezt a kenyelmet!

Ui: es mar masodszor fordul elo, hogy az imadnivalo pincerlany a 'The bill please' keresemre hoz egy ujabb sort. Bill helyett beer. Leszarom, dolce vita van!

Megerkezes Kanaanba

Ma lenyegeben egesz nap uton voltam. Reggel 10-re az aleppoi buszallomason voltam ahogy kertek a jegyeladok tegnap. Persze nem indultunk el csak a szokasos arab precizitassal negyed ora kesessel, mert vartunk par kesot. A busz egy szakadt koszos szar volt ami melosokat szallitott Libanonba, irto kenyelmetlen ulesekkel. A melosokkal egyebkent semmi gond nem volt, sot jo fejek is voltak mert az ut vegenel fent hagytam a kabatomat a taroloban, es ok szoltak.
Nagyobb gond volt, hogy valami miatt a szireket extran szopattak a hataron, es ezert harom kerek oran at alltunk a libanoni beleptetesre varva. Se wc, se hideg ihato folyadek, se semmi nem volt. Az ut onmagaban 5 oras volt ezert szinte semmit nem ittam egesz nap, reggel is csak egy gyors szendvicset ettem a szallodaban, igy a  hataron pacolodas utan mar szinte remegtem a szomjusagtol es ehsegtol.
A nagyon strapas buszozas utan elerkeztem a kovetkezo uticelomhoz, Byblos vagy arabul Jbail varosaba. Az ut soran egyebkent sokszor kellett figyelni arra hogy az europai es az arab elnevezesek elteroek. Damaszkusz-Dimasq, Aleppo-Alep, Palmyra-Tadmor,  Tripoli-Tablous, Byblos-Jbail, stb. Az arabok tobbnyire nem ismerik az europai elnevezest, ezert a jegyvasarlasok kulonosen problemasak voltak: a buszallomasokon csak arab feliratok voltak, angolul alig ertett valaki, az europai helysegneveket nem ertettek...  Ezert ultra minimal angollal kommunkaltam: BUS, JBAIL es hasonlok.

Tehat a 8 oras ut utan teljesen kifacsarva megerkeztem Byblosba. A kinezett szallodat gyorsan megtalaltam - es dobtam egy hatast. A szobam rendkivul kulturalt, a kozvetlen elotte levo tengerre nez, bekoltozeskor a nap epp bebukott a tengerbe . A szemelyzet baratsagos es mar jeleztek hogy varnak lent egy italra.  Azonnal lecsuszott ket jeghideg Almaza....
Byblos varosa egeszen gyonyoru, egy nagyon rendben tartott mediterran ekszeresdoboz. Senkin sincs fejkendo, a csajok lengen oltoznek, az emberek felszabadultabbak es baratsagosak, a varoska tip-top, mindenhol lehet kapni sort, majd mindenki beszel angolul, sehol sincs az arcomba tolva az elnok kepe... igen, ez a mamorito szabadsag, ez Libanon, ami ma szamomra valoban olyan volt a kokemeny diktatura feszult hangulata es a kinzo utazas utan, ahogyan az okorban kivtak ezt a csodas orszagot: Kanaan. A megerkezesem is hasonlo volt Mozesehez, bar en kisse kevesebbet szivtam elotte, es ha jol emlekszem o vegul nem is lephetett Kanaan foldjere, mig en mar tul vagyok egy isteni Humuszon es harom Almaza soron.Libanon, szeretlek!! :)

Roosevelt, Agatha Christie, es en

A ventillator csendben forgott a plafonon, kellemes szellot biztositva a szallodai szobaban, mikozben annak negyven koruli holgy lakoja az irogepe fele hajolva meredt maga ele. A balkon ajtajanak behajtott hatalmas, zold szinu zsalugaterein keresztul beszurodott a lemeno nap fenye, narancsos arnyalatura festve a szoba viktorianus korabeli elegans butorait.
Kopogtak.
- Jojjon fiam!
- Oui, madmoiselle? -lepett be a bejarati ajton egy alig huszeves arab szallodai inas.
- Az ordog vigye el, mar mondtam maganak hogy nem vagyok madmoiselle, hanem Lady Agatha!
- Oui madm... Lady Agatha!

Lady Agatha neman fustolgott magaban.
Ehh... Nincs annal nevetsegesebb, mint egy francia akcentussal angolul beszelo arab. Ezek aztan gyorsan magukeva tettek a csigazabalo gyarmatositoik osszes rossz tulajdonsagat!

- Hozzon nekem egy kavet fiam. De rendes kave legyen am, nem zaccos torok mosogatole! Es ha meg egyszer kardamont mer tenni a kavemba, hat eskuszom hogy magara ontom. Right?

- Oui, Lady Agatha! - azzal az inas fancsali keppel sietve tavozott. A folyosora kierve valogatott arab szidalmakat mormogott a vekonyka bajusza alatt a zsembes brit nore.

Lady Agatha meglehetosen rossz passzban volt. Megviselte a kozel egy hetes ut Londonbol Isztambulon at Aleppoba. Raadasul a munkajaval sem ugy haladt ahogy tervezte, ami kulon bosszusaggal toltotte el.

Ezer ordog es pokol. Mi a fenet keresek en itt Aleppoban, ebben a rettenetes hosegben, ahelyett hogy a kellemes angliai nyarban uldogelnek a kertemben, vagy locsolnam a viragokat? E helyett itt fovok a melegben 3000 merfoldre otthonrol, amig Max kint turja a sivatagban a homokot es hulye romai kori csecsebecseket gyujtoget. Mekkora marhasag, nincs ott semmi mas csak homok, teveszar meg beduinok. Egyebkent is, az eletemet eluntam a vonaton zotykolodesben, abban a nyomorult kicicomazott kalickaban a hajbokolo csigazabalo pincerek kozott. Meg tudnam fojtani aki kitalalta ezt az Orient Expresszt....
Varjunk csak?! Megfojtani... Orient Expressz.... Bloody hell, igen, ez az!!


Lady Agatha hosszu ido utan eloszor elmosolyodott, belekortyolt a whiskey-be, kozelebb huzta az asztalhoz a nehez, brokattal diszitett karosszeket, es Remington irogepen elkezdte gepelni:  

Gyilkossag az Orient Expresszen
Irta: Agatha Christie

Az irogep utemes kopogasa mellett kozben a hatterben egesz Aleppo zengett-bongott, ahogy a szamtalan minaretben a muezzinek belekezdtek az esti ima eneklesebe.
Allahu Akhbar! Allahuuuuu Akhbar!



Aleppo, Baron Hotel
A fenti kis szosszenet teljes egeszeben a kepzelet szulemenye, am valos tenyeken alapszik. Az eszak-sziriai Aleppoban vagyok, es az itteni szallasom a hires Baron Hotel. Ez a szalloda 1911-ben epult, es akkoriban ez volt a Kozel-Kelet egyik keves, minden igenyt kielegito szallodaja. Minden erre jaro hires, vagy gazdag ember meg is fordult benne. A vendegkonyveben olyan nevek szerepelnek mint Charles Lindhberg, Arabiai Lawrence, Theodore Roosevelt, Agatha Christie, es szerenysegem. :)
Kevesbe ismert teny, hogy a hires krimiiro ebben a szallodaban irta meg 1934-ben a Gyilkossag az Orient Expresszen elso felet, amelyet kesobb Isztambulban, a hires luxus-expressz vegallomasatol nem messze fejezett be. A Baron Hotel fenye mara mar erosen megkopott, es a fenyuzesre vagyo vendegek mar az ujonnan epult 4-5 csillagos szallodakba mennek. De a berendezese, es a dekoraciok egy az egyben a 20-as 30-as evek vilagat idezik. A szobak belmagassaga 4-5 meter, hatalmas odon szekrenyek, asztalok, butorok vannak mindenhol. Minden nagyon oreg es nagyon felujitasra szorul, de a hangulata ezzel egyutt elbuvolo. Mintha egy muzeumban szallna meg az ember.

Aleppoban, Sziria masodik legnagyobb varosaban masfel napot toltottem. A varos az okori Palmyra pusztulasa utan, amirol par poszttal elobb irtam, atvette a regionalis kereskedelmi kozpont szerepet, es a hires selyemut vegallomasa lett. Oriasi kereskedelmi forgalmat bonyolitott le sok szaz even keresztul, e tekintetben Damaszkusznal is sokkal jelentosebb volt.
Tegnap egesz nap esett, igy elegge beszukultek a lehetosegeim, tetejebe ronggya is aztam. Ma viszont vegre ismet ragyogott a nap, igy bebarangoltam Aleppo ovarosat. Ez mereteben a damaszkuszival megegyezo, am teljesen mas hangulatot ad.A varos kozpontja termeszetesen itt is a nagymecset, amit itt is Omajjad mecsetnek hivnak. Ezt oleli korul a bazarvaros, ami kisebb mint a damaszkuszi, am a kicsi szuk utcacskaival, es a bazarban dolgozo kezmuves mesterekkel egeszen elbuvolo. A bazarban jarva-kelve az az erzese az embernek, hogy itt ot-hatszaz eve is ugyan igy teltek a mindennapok. A mesterek ugyan azokkal az evszazados kezmozdulatokkal allitjak elo ugyan azokat az arukat, a bazarosok ugyan ugy kinaljak kantalva a portekaikat mint sok-sok generacioval korabban a felmenoik. A szereplok csak ruhat csereltek, de az aleppoi bazar valtozatlan maradt.

Holnap 8 nap utan elhagyom Sziriat, es Libanonban folytatom utamat. Elso allomasom Libanon leghangulatosabb kisvarosa, a tengerparti Byblos lesz, innen a meseszep Quadisha volgybe es az azt korulvevo hegyekbe megyek. Ezutan a Bekaa-volgy es Baalbek varosa kovetkezik (Ivannak veszek Hezbollahos szuvenirt, ahogy igertem :) ), majd visszaterek Bejrutba egy napra, es belevetem magam a nyuzsgo varos hires ejszakai eletebe. Szombat reggel pedig var a madar, es repulok haza.