Koszovóban jártam, szép albán lányt láttam
A négy napos ünnepet a budapesti tüntetés-özön helyett valami kellemesebbel akartuk tölteni, ezért elutaztunk a Balkánra. Egészen pontosan a 3 éve függetlenedett Koszovó volt az elsődleges célpont, és mellette érintettük odafele Szerbiát, majd hazafele Albániát, Montenegrót, Boszniát, és Horvátországot.
Most több mint egy hét után sem egyszerű feladat összefoglalni azt a rengeteg impulzust és élményt, ami a 4 rövidke nap alatt minket ért. Egyenlőre csak az útról készült videót teszem ki, és később bővítem egy részletesebb leírással a posztot - talán.
Címszavakban a Balkán-körútról - mi az, amit biztosan emlegetni fogunk még egy ideig:
- A másfél órás sorállást Röszkénél, mert leállt a magyar határőrök rendszere.
- Azt, hogy szerbia keleti felén, a koszovói határhoz közel a magyar rendszámú autóból kiszállva, angolul-németül próbálkozva a szállodákban sehol nem voltak hajlandók szállást adni nekünk, a láthatóan félig vagy éppen teljesen üres szállodákban sem, így alvás nélkül mentünk le Koszovóig.
- A szerb-koszovói határon a szerb checkpointon az egy órás szopoldát, és azt hogy személyivel kiléphettünk Szerbiából, hiszen az nekik nem határ - majd a határ koszovói felére érkezve vettük elő az útlevelet.
- A 30 eurós biztosítást, mivel Koszovó nem része az európai zöldkártya egyezménynek (ami szerb rendszámú autókra 50 euró, csak hogy a régi szerb-albán barátságot tovább erősítsék)
- A biztosítási ügyintézőt a határon, aki megkért, hogy vigyük már be kocsival Pristináig mert lejárt a munkaideje, majd egy perc után arról érdeklődött, hogy lehet EU-s útlevelet szerezni?
- Az elképesztő hangulatú partyt a Maroon Pub-ban Pristinában, ahol a helyi maffiózó aranyifjakkal buliztunk albán nemzeti rock slágerekre, és ahol a bulinak a benyomuló rendőrök vetettek véget.
- A meglepően csinos albán csajokat, akik számára minden, ritkán előforduló nyugati turista az érdeklődés tárgya, és az ígéret földje. :)
- A feledhetetlen koszovói közlekedési pillanatokat: a hegyi szerpentinen éjszaka mindenféle világítás nélkül vészvillogóval haladó kisteherautót, vagy a csutka felnin szikrázva vontatott lerohadt csotrogányt.
- Az autó szerint 50 km-re elég üzemanyaggal megtett 80+ km-t, aminek a végén permanensen 0-t jelzett a műszer.
- A felvett balkáni közlekedési stílusban dupla záróvonalon kövér gázzal sorelőzést az igazoltató, és a pofátlanság láttán szájukat tátó albán rendőrök orra előtt.
- A csak térképen létező főutat az albániai Shkoder és a montenegrói határ között, majd
- a lezárt határt a montenegrói oldalon, amikor fordulhattunk vissza Albániába némi földutas élvezkedésre.
- A montenegróban minket leállító rendőrt, aki hevesen ismételte: "Speed, speed!" mi meg mondtuk, hogy nálunk semmiféle speed nincsen, nem élünk ilyen cuccal. :))
- A Tara canyon körüli szerpentineken 1200 méteren a spontán kőeltakarítást az útrol kőomlás után
- A méteres hófalak és sziklába vájt alagutak közötti, lavinával és kőomlással tarkított szerpentinezést.
- Az ultraszar szarajevói szállást, ahol bosszúból megpiszkáltuk kicsit a wifit :)
- A szarajevó belvárosa mellett lévő óriási temetőt, ahol a háború civil áldozatainak egy része nyugszik.
- A teljesen abszurd és hihetetlen eseményt, amikor Boszniában a szétlőtt-kiégett házak között, az éppen lángoló és füstben úszó erdőben vezető országúton a pont elénk dőlt egy fa
Nos, a fentiekből rövid ízelítőt ad ez a kis videó:
Koszovói eszem-iszom
Mostanában kialakult szokásomat követve, zárásképp pedig egynehány étel a balkáni specialitások közül. A balkáni konyhát és ételeket nem kell különösebben leírnom, hiszen majd' mindenki járt már a szomszédos Szerbiában, Bulgáriában, avagy Török/Görögországban, de még az all time favorit Horvátba' is fellelhető jó pár ezek közül.
Mindenfajta előzetes tájékozódás és guglizás nélkül is, véleményem szerint a sok évszázados török megszállás hagyta rajta az alapvető lenyomatát a balkáni országok konyháin, természetesen a helyi specialitásokkal kiegészülve. (Pl Albániában rengeteg az olaszos étel, jól is csinálják, ez a közeli, és az albán történelemben is igencsak aktív Itália hatása)
Ezt az érvet persze ne túl sokat hangoztassátok arrafelé, mert esetleg egy AK47 csövével nézhettek farkasszemet valamelyik vérmesebb országban. Természetesen akárhol vagyunk is, a muszaka ősi albán, vagy görög, vagy török nemzeti étel. Hogy az isteni koszovói köftéről már ne is szóljak!
Egyik kedvenc hazai bloggerem szerint arrafelé a konyhaművészetben egy egyszerű fő szabályt követnek: az emlős állatok húsa arra való hogy valami rácson megsüssék, oszt jónapot. :) Nos, jó fűszeres húsokból nem is volt hiány, mi pedig szemérmetlenül ki is használtunk minden kínálkozó lehetőséget.
És ide jön még egy fantasztikis Prizren-ben elpusztított grill vegyestál képe is, de azt majd pótolom, ha visszaszereztem apám fényképezőgépének memóriakártyáját.
A négy napos ünnepet a budapesti tüntetés-özön helyett valami kellemesebbel akartuk tölteni, ezért elutaztunk a Balkánra. Egészen pontosan a 3 éve függetlenedett Koszovó volt az elsődleges célpont, és mellette érintettük odafele Szerbiát, majd hazafele Albániát, Montenegrót, Boszniát, és Horvátországot.
Nem politizálok a blogon, de bármennyire is teljes szívemmel rühellem a magyar politikai elit mindegyik oldalánk teljesítményét, attól is csömöröm van már, hogy következetesen tüntetésekkel borítják be a nemzeti ünnepeinket. Amikor először megtanulunk a saját ünnepeinken nem az ellentétes oldal elásásával foglalkozni, hanem a pitiáner pillanatnyi érdekeket félretéve méltósággal, közösen emlékezünk azokra akikre olyankor kell, na akkor kezd majd jó útra térni az ország. De tartok tőle, hogy nem hajam marad addigra, amire ez bekövetkezik....Szóval Balkán-körút... Úgy indultunk neki, hogy pár jópofa kalandban lesz részünk a Balkánon, és az ottani jellegzetes viszonyokhoz képest igyekszünk jól érezni magunkat - ehhez képest egy olyan permanens élmény-zuhatagban volt részünk, amiről álmodni sem mertünk!
Most több mint egy hét után sem egyszerű feladat összefoglalni azt a rengeteg impulzust és élményt, ami a 4 rövidke nap alatt minket ért. Egyenlőre csak az útról készült videót teszem ki, és később bővítem egy részletesebb leírással a posztot - talán.
Címszavakban a Balkán-körútról - mi az, amit biztosan emlegetni fogunk még egy ideig:
- A másfél órás sorállást Röszkénél, mert leállt a magyar határőrök rendszere.
- Azt, hogy szerbia keleti felén, a koszovói határhoz közel a magyar rendszámú autóból kiszállva, angolul-németül próbálkozva a szállodákban sehol nem voltak hajlandók szállást adni nekünk, a láthatóan félig vagy éppen teljesen üres szállodákban sem, így alvás nélkül mentünk le Koszovóig.
- A szerb-koszovói határon a szerb checkpointon az egy órás szopoldát, és azt hogy személyivel kiléphettünk Szerbiából, hiszen az nekik nem határ - majd a határ koszovói felére érkezve vettük elő az útlevelet.
- A 30 eurós biztosítást, mivel Koszovó nem része az európai zöldkártya egyezménynek (ami szerb rendszámú autókra 50 euró, csak hogy a régi szerb-albán barátságot tovább erősítsék)
- A biztosítási ügyintézőt a határon, aki megkért, hogy vigyük már be kocsival Pristináig mert lejárt a munkaideje, majd egy perc után arról érdeklődött, hogy lehet EU-s útlevelet szerezni?
- Az elképesztő hangulatú partyt a Maroon Pub-ban Pristinában, ahol a helyi maffiózó aranyifjakkal buliztunk albán nemzeti rock slágerekre, és ahol a bulinak a benyomuló rendőrök vetettek véget.
- A meglepően csinos albán csajokat, akik számára minden, ritkán előforduló nyugati turista az érdeklődés tárgya, és az ígéret földje. :)
- A feledhetetlen koszovói közlekedési pillanatokat: a hegyi szerpentinen éjszaka mindenféle világítás nélkül vészvillogóval haladó kisteherautót, vagy a csutka felnin szikrázva vontatott lerohadt csotrogányt.
- Az autó szerint 50 km-re elég üzemanyaggal megtett 80+ km-t, aminek a végén permanensen 0-t jelzett a műszer.
- A felvett balkáni közlekedési stílusban dupla záróvonalon kövér gázzal sorelőzést az igazoltató, és a pofátlanság láttán szájukat tátó albán rendőrök orra előtt.
- A csak térképen létező főutat az albániai Shkoder és a montenegrói határ között, majd
- a lezárt határt a montenegrói oldalon, amikor fordulhattunk vissza Albániába némi földutas élvezkedésre.
- A montenegróban minket leállító rendőrt, aki hevesen ismételte: "Speed, speed!" mi meg mondtuk, hogy nálunk semmiféle speed nincsen, nem élünk ilyen cuccal. :))
- A Tara canyon körüli szerpentineken 1200 méteren a spontán kőeltakarítást az útrol kőomlás után
- A méteres hófalak és sziklába vájt alagutak közötti, lavinával és kőomlással tarkított szerpentinezést.
- Az ultraszar szarajevói szállást, ahol bosszúból megpiszkáltuk kicsit a wifit :)
- A szarajevó belvárosa mellett lévő óriási temetőt, ahol a háború civil áldozatainak egy része nyugszik.
- A teljesen abszurd és hihetetlen eseményt, amikor Boszniában a szétlőtt-kiégett házak között, az éppen lángoló és füstben úszó erdőben vezető országúton a pont elénk dőlt egy fa
Nos, a fentiekből rövid ízelítőt ad ez a kis videó:
Koszovói eszem-iszom
Mostanában kialakult szokásomat követve, zárásképp pedig egynehány étel a balkáni specialitások közül. A balkáni konyhát és ételeket nem kell különösebben leírnom, hiszen majd' mindenki járt már a szomszédos Szerbiában, Bulgáriában, avagy Török/Görögországban, de még az all time favorit Horvátba' is fellelhető jó pár ezek közül.
Mindenfajta előzetes tájékozódás és guglizás nélkül is, véleményem szerint a sok évszázados török megszállás hagyta rajta az alapvető lenyomatát a balkáni országok konyháin, természetesen a helyi specialitásokkal kiegészülve. (Pl Albániában rengeteg az olaszos étel, jól is csinálják, ez a közeli, és az albán történelemben is igencsak aktív Itália hatása)
Ezt az érvet persze ne túl sokat hangoztassátok arrafelé, mert esetleg egy AK47 csövével nézhettek farkasszemet valamelyik vérmesebb országban. Természetesen akárhol vagyunk is, a muszaka ősi albán, vagy görög, vagy török nemzeti étel. Hogy az isteni koszovói köftéről már ne is szóljak!
Egyik kedvenc hazai bloggerem szerint arrafelé a konyhaművészetben egy egyszerű fő szabályt követnek: az emlős állatok húsa arra való hogy valami rácson megsüssék, oszt jónapot. :) Nos, jó fűszeres húsokból nem is volt hiány, mi pedig szemérmetlenül ki is használtunk minden kínálkozó lehetőséget.
 |
| Tabouleh - libanoni kaja Pristinában |
 |
| Átlagos steak Pristinában |
 |
| Hús trutyival és kukoricakásával Pristinában |
 |
| Igazi török kávé Szarajevóban |
 |
| Valami spéci boszniai grillezett hús volt Szarajevóban, isteni! |
 |
| "Bosnian sword" fantázianevű saslik, állítólag jó volt |
És ide jön még egy fantasztikis Prizren-ben elpusztított grill vegyestál képe is, de azt majd pótolom, ha visszaszereztem apám fényképezőgépének memóriakártyáját.
