"All Lives Has Equal Value"
Bill Gates alapítványának az oldalán olvastam ezt a szlogent. Annyira megtetszett, hogy ennek az akciónak a jelmondatául választottam
Turbó verzió azoknak, akik sietnek
Amikor azt írom "rendkívül rossz" akkor ne arra gondoljatok, amit ez a két szó itt Magyarországon jelent, hanem sokkal rosszabbra.
Ha a blogomra jöttél, akkor valószínűleg személyesen is ismersz, és tudod hogy nagyon sok hasonló segítő célú projektben vettem részt az idén, többségében valamilyen vállalat szervezésében. Nos, ez most a saját szervezésű segítő akcióm. Ha szeretnéd hogy több ruhát, élelmet, iskolaszert tudjak vásárolni a laoszi gyerekeknek, akkor kérlek hogy egy lehetőségeidhez mért hozzájárulással támogasd a projektet.
Igen, én sem csak szövegelek, magam is beszállok a gyűjtésbe 50 ezer Ft-al, ez lesz a nyitó egyenleg.
Ha nem akarod- vagy nem tudod támogatni a projektet, vagy vagy simán leszarod Ázsiát mert van nálunk is pont elég gond, akkor ha akarsz olvass tovább, ha nem, nem.
Számlaszám belföldről: 10700079-54191996-51100005
Számlaszám külföldről (IBAN): HU76-1070-0079-5419-1996-5110-0005
SWIFT kód: CIBHHUHB
Számlavezető bank: CIB Bank
Számlatulajdonos: Zsákai Tamás
Az átutalás közleményébe kérlek írd be: LAOSZ ÉS a saját neved vagy nickneved. (Ha valaki nem akar névvel szerepelni akkor adjon nicknevet)
A befizetők- és a befolyt adományok listája legalább kétnaponta frissítve lesz itt a blogon.
És most azoknak, akiknek van idejük a dolgok mögé nézni, a hosszabb változat
Hogyan is kezdődött...
Megosztok veletek egy személyes történetet arról, hogy mi motivál a mostanihoz hasonló projektekre.
2002-ben óriási árvíz volt a Dunán, és az Info rádióban többször is leadták Visegrád polgármesterének kétségbeesett nyilatkozatát amiben segítséget kért, hogy tudják tartani a gátakat.
Visegrádhoz nagyon sok szép élmény kötött, így egyértelműnek tűnt, hogy ha már a Palotajátékokon évről évre jókat szórakozunk, és bulikat szervezünk ott, hát akkor is lemenjünk, amikor segítségre szorulnak. Így, bár aznap reggel épp egy zúzós pénteki rock buliból tértem haza, rögtön felhívtam pár ismerősömet, aminek eredményeként végül egy barátommal rövidesen kerékpárra pattantunk, és igen kalandos (és elhibázott) úton, sokszor a derékig érő megáradt Dunában gázolva, eljutottunk Visegrádra.
Megkérkezve rövidesen munkára jelentkeztünk, és egy csapatnyi hozzánk hasonlóan fiatal önkéntessel beálltunk a helyiek és a sorkatonák közé, és egy nagy parkolóban hajnalig töltöttük és rakodtuk a homokzsákokat. Ott, a hajnalba nyúló lapátolás közben valami furcsa jóleső boldogság-érzés fogott el, egyszerűen örömet okozott a tudat, hogy még ha kis mértékben is, de segíthettem másokon. És szintén ott éreztem először azt a hihetetlen összetartást, bizalmat, és nyitottságot a baj elhárításán vagy a közés célért vállvetve együtt dolgozók között, amit azóta is csak az ehhez hasonló munkákon tapasztaltam. Devecserben az iszaplapátolás közben, céges önkéntes napon a Vakok intézetében, a Mozgásjavítóban, a dunavarsányi idősek otthonában, a devecseri iskola játszótere felújításakor, a Down-kórosok gondozóházának szépítésekor. Hétköznapi emberek, akik más embereken segítenek, nagy szervezet pénzelése, bürokrácia, állambácsi, átverés és lehúzás nélkül.
Pontosan ez az érzés vezet most is: ha már turistaként ellátogatok hozzájuk, hogy a mosolyukkal, a gyönyörű tájaikkal, és az egzotikus hagyományaikkal feltöltődjem, akkor ha már egy nálunk nagyságrendekkel rosszabb országról van szó, viszek is valamit magammal, amivel talán egy picit jobbá tudom tenni az ő életüket, főként a jövőjüket. A jövő pedig mi másban van, ha a gyerekekben nem?
Deak Kum Pa Árvaház - Luang Prabang, Laosz
Most januárban egy hosszabb út keretében ellátogatok Vietnámba és Laoszba, és főleg az utóbbiról hallottam és olvastam eddig csupa szépet és jót. Minden, sok kultúrát és országot megjárt ismerősöm egyértelműen mint az egyik legbékésebb és legnyugodtabb országról beszélt Laoszról, ahol a nagy mértékű szegénység és nyomor ellenére rendkívül kedves és barátságos emberek élnek.Közel egy heti, segélyszervezetekkel több szálon futtatott levelezés és keresgélés után egymás után csak falakba ütköztem, és már-már feladtam az elképzelésemet, míg végül megtaláltam pontosan azt a helyet és azokat az embereket, akiket kerestem. Ez pedig az Észak Laoszban, Luang Prabang városában működő Deak Kum Pa árvaház, és a köré szerveződött pár lelkes helyi és külföldi önkéntes, aki az ő fennmaradásukat és munkájukat segíti.
Az alábbi kis film erről az árvaházról szól, elég volt pár képsor hogy rögtön tudjam: pontosan ők azok, akiket az utóbbi egy hétben kerestem.
Bővebb leírás olvasható az árvaházról és a támogatóiról angolul tudóknak itt vagy itt.
A film bevezetőjében röviden mondanak pár szót is Laoszról. Ezt a kis délkelet-ázsiai országot Thaiföld, Vietnám, Kína és Kambodzsa határolja, tengerpartja nincsen. Az ország 33%-a nyomorban él, a várható élettartam 48 év, a gyermek halandóság pedig 58%.
Az ország GDP alapján is az egyik legszegényebb egész Ázsiában - ám Laoszban a boldogság fokmérője úgy tűnik nem a GDP, mert az európai szemmel elborzasztó adatok ellenére mégis mosolygósan és boldogan tudnak élni a helyiek.
Ilyen körülmények között küszködik a volt főváros, Luang Prabang városának szélén a Deak Kum Pa árvaház, amelyben közel 500 környékbeli gyermek nevelkedik, európai mércével rendkívül rossz körülmények között. A vezetékes víz rossz minőségű (európai vagy amerikai utazó napokig fosik tőle, na ezek a gyerekek ezen élnek), az idősebb gyerekek által nyílt tűzhelyen elkészített étel pedig rizs, napjában kétszer. Csak rizs. Az árvaházon több helyi és külföldi önkéntes próbál segíteni, főleg a videón is látható Andrew Brown, aki egyben egy elegáns luang prabangi szálloda tulajdonosa is - a reggelit például nap mint nap ez a szálloda biztosítja, mert a költségvetésből többre nem futja. Szintén ők látják el hetente kétszer 1-1 tojással a gyerekeket, mert nagyon nagy gond a fehérje bevitel, a rizsen kívül más élelemre nincs pénz. Egy gyermeknek ugye pedig ennél jóval többre van szüksége. Húst, halat szinte soha nem kapnak, a tej pedig egész Laoszban méregdrága, mert a tejet importálni kell, nincs helyi tejtermelés. (Az ázsiaiak nagy többsége laktózérzékeny, ezért nyers tejet nem, csak speciálisan kezelt tejet fogyaszthatnak)
Gyűjtés az árvaház számára
Alapvetően mindenre óriási igény van mert semmijük sincs: a táplálkozásuk hiányos, a víz szennyezett, ruhájuk annyi ami rajtuk van az is adományból, iskolaszereik nincsenek mert bár van valami iskolának nevezett termük ahol hárman-négyen szoronganak egy padban, de nincs füzetük vagy írószereik.
Min tud ezen egy európai utazó, aki maga sem Rockefeller, változtatni? Ha a klasszikus európai racionális és célvezérelt felfogással nézzük, alapjaiban semmit, hiszen a távozásom után lényegében minden marad olyan mint volt, hacsak nem viszek magammal pár kútfúrót, jópár kőművest, munkagépeket, anyagot, 500 csomag irodaszert, 500 garnitúra ruhát és 500 cipőt, majd gondoskodom havi 10-15 ezer dollár átutalásáról, amivel tisztességesen megoldható 500 gyerek étkeztetése, iskoláztatása.
Akkor mégis miért vágok bele az egészbe? Azért, ami amiért az utcán előttünk elterülő emberért is utánanyúlunk, megkérdezzük hogy van, miben segíthetünk. Pedig elég lenne a mentőt hívni, hiszen azok a profik, nekik van rá eszközük, ezért fizetik őket az adónkból, egyébként is se kutyánk se macskánk aki előttünk elvágódott, különben is biztosan részeg.
Ismerős érvek, ugye?
Hogyan segíthetsz TE is?
Nálunk a pénzbeli adományozás sokkal kevésbé elterjedt, hiszen az emberek már családon belül sem bíznak egymásban, mindenhol átverést, korrupciót, összeesküvést sejtünk - és számtalan esetben sajnos kiderül, hogy okkal. Ezért tettem ki a felhívást csak ismerősök számára, remélem legalább Ti tudjátok, hogy a megfelelő helyre fog kerülni ez a pénz. (Drogot veszek belőle a burmai csempészektől, eladom itthon, és a hasznot szétdobjuk az adatkozók közt - vicc volt, letehetitek a telefont nem kell hívni a TEK-et :) )
Rögtön elsőként beszállok 50 ezer Ft-al, ennyit már biztosan el fogok költeni a Luang Prabang-i piacon. Élelmiszerre, ruhára, iskolaszerekre fogom költeni - csepp a tengerben, de mégis valami, annyi ami a lehetőségeinkhez mérten így 12 ezer kilométerről megtehető.
Ha nem tudsz vagy nem akarsz pénzt adni
Ebben az esetben használt, de még jó állapotú
GYEREKRUHÁT, ÉS JÁTÉKOT minden mennyiségben elfogadnak. Főleg a gyerekruhára van nagy igény, a videón láthattok egy kissrácot aki hosszú ujjú téli dzsekiben járkál a pálmafák alatt a trópusi melegben, azért mert nincs más ruhája, csak az.
Számlaszám belföldről: 10700079-54191996-51100005
Számlaszám külföldről (IBAN): HU76-1070-0079-5419-1996-5110-0005
SWIFT kód: CIBHHUHB
Számlavezető bank: CIB Bank
Számlatulajdonos: Zsákai Tamás
Az átutalás közleményébe kérlek írd be: LAOSZ ÉS a saját neved vagy nickneved. (Ha valaki nem akar névvel szerepelni akkor adjon nicknevet)
A befizetők- és a befolyt adományok listája legalább kétnaponta frissítve lesz itt a blogon.
Ha gyerekruhát, játékot adományoznál kérlek hívj mobilon , kollégák hozzák be a céghez, vagy írj a bananisztan kukac gmail pötty com címre. A gyerekek 6-19 éves kor között szóródnak.
A pénzgyűjtést január 10-ig, a gyerekruha gyűjtést december elejéig folytatom, mivel a ruhákat előzetesen fel kell adni Laoszba, vagy Thaiföldre - ahonnan személyesen fel fogom venni, és tovább vinni Laoszba.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése