UPDATE: Nyugi, jól vagyok

 Akarsz róla beszélni? 

Sokan megkerestek közvetlenül hogy mi a baj, mondjam, segítenek. Egyrészt mindenkinek nagyon köszönöm, de tényleg nincsen semmi baj, nem valamiféle rejtett segélykiáltás volt az előző poszt - bár néha mindannyian szeretünk amatőr pszichológus szerepbe bújni, de azért érdemes egy kicsit kevesebb Csernust és Grace klinikát nézni. :)  Egyszerűen  csak talán még tőlem is szokatlan őszinteséggel leírtam sok mindent, ami  a szeptember eleje óta tartó nagyon intenzív tapasztalási folyamat része.  Ahogy a kommentek között is írtam, tíz hónap Ázsia alatt a testi átalakulás mellett  nagy mértékű belső átalakulás is zajlik. És ahol felújítanak, ott bizony bontás is van és sitt hordás ami nem mindig kellemes - van az a mondás is a gyalulásról meg a forgácsról, ami hullik. Ahol gyalulnak.

Fizikai szinten a sok (napi több óra) mozgásnak, a kevesebb és főleg tudatosabb táplálkozásnak köszönhetően változok meg jelentősen, de emellett a külső szemlélőnek kevésbé látható belső világban is intenzív munka is zajlik. Minden nap másfél-két órát töltök meditációval, néha többet (ami egyébként egyáltalán nem számít soknak), aminek a hatása azért szintén megmutatkozik itt-ott - remélhetőleg. 

Agyra gyúrok

Nem vagyok a témakör avatott szakértője sem tanítója, ezért csak általánosságban és óvatosan beszélek erről. De. Európában a meditációt a legtöbben különféle relaxációs módszerekkel azonosítják, amikor kellemes zenére esetleg egzotikus füstölők illatára próbálunk ellazulni, és csak úgy elvagyunk, lebegünk a semmiben üdvözült mosollyal az arcunkon. 

Ilyen is van, de az általam is gyakorolt tibeti meditációs módszerek jóval túlmutatnak  ezen, és bár a tudat lenyugtatása és a csapongó gondolatok lecsendesítése ennek is a részét képezi, a hangsúly nem ezen van. A különbség nagyjából hasonló, mint egy kellemesen langyos lavór vízben áztatni a lábunkat, vagy egy sport medencében úszni egy kiadósat - mind a kettő vízhez kötődő tevékenység, mégis teljesen más.

Same-same, but different.

A meditációs módszerek hatása sokkal átfogóbb és jelentősebb némi kellemes jóérzést adó relaxációnál - és kitartóan, hosszú távon gyakorolva ténylegesen képesek átformálni az ember belső világát a pincétől a padlásig, vagy A-tól Z-ig ha így jobban tetszik. Ennek során azonban néha-néha történik valami olyasmi, ami ahhoz hasonlítható mint ha fogunk egy régóta a polcon felejtett üveg iszapos vizet, és felrázzuk. A vizünk, ami előtte messziről tökéletesen tisztának és átlátszónak tűnt, a mozgatás hatására zavarossá válik, hiszen a palack aljára a kosz és homok leülepedett, amiről mi már régóta meg is feledkeztünk és ami messziről nem is látszódott csak miután alaposan felráztuk az üveget.

Nos,  valami hasonló az eredménye néha a meditációnak is. Nem mindig kellemes az, ami időnként a mélyről a felszínre kerül.

És bár az előző posztban tényszerűen elmeséltem a belső utazás mélypontjainak a történetét, azért a belső út során tapasztalt kellemetlen bukkanók kezelési metódusai sem mindig egyenlőek azzal, hogy ilyenkor lemegyek az első kocsmába és szárazra porszívózom a raktárat. :) Eddig nem írtam róla a blogon, de vezetek egy naplót is amiben minden nap teljes részletességgel feljegyzem az adott nap eseményeit, a gondolataimat, érzéseimet. A naplóírásba tudatosan vágtam bele még az indulás előtt. Egyrészt szerettem volna később újra elővenni és részletesen visszaemlékezni az utam egy-egy szakaszára, hiszen már egy pár hetes utazás alatt is rengeteg minden történik amikre később már homályosan vagy egyáltalán nem emlékszünk, hát még több hónap alatt. Másrészt mindenképpen meg akartam örökíteni magam számára a belső folyamatokat, harmadrészt előre sejtettem hogy lesznek nehéz periódusok, így a napló írás kvázi terápiás célt is szolgál. :)  

És ugyan fentebb a meditációról mint az önmagammal való szembenézés egyik fontos eszközéről szóltam, azért az állóvíz felkavarásán kívül a dolgok elsimításában is nagyon jelentős szerepet kap.

A hozzáértők és az ezt tanítók szerint egyébként a meditáció hasonló módon hat mint a modern pszichoterápia: távolságot alakít ki bennünk a problémától, aminek hatására már kevésbé érezzük magunkat a részesének, nem érezzük úgy hogy átcsapnak a fejünk felett a hullámok, és ahelyett hogy az éppen aktuális trutyiba egyre jobban belegabaolyodnánk vagy elsüllyednénk, kiemel a helyzetből, hogy picit felülemelkedve a dolgokon sokkal objektívebben és főleg nyugodtabban tudjuk szemlélni azokat - annyira, hogy a legtöbbször meditáció után már nem is látjuk ugyan azt a helyzetet olyan tragikusnak vagy nehezen megoldhatónak. Persze ehhez is le kell tenni az embernek a fenekét és dolgozni kell - nincs ingyen ebéd.

Picit elkanyarodtam. A lényeg hogy mindenki nagyon drága aranyos és tündér virág aki aggódik, és persze nagyon köszönöm, de nem kell túltolni a dolgot, tényleg. Jól vagyok, a jobb és rosszabb napok pedig a nepáli önkéntes életem során éppen úgy előfordulnak mint a budapesti turbó menedzser évek során anno.  Meg aztán amint az köztudomású, csalánba nem csap a ménkű, úgyhogy mindenkivel találkozom majd júniustól valamikor

De előtte majd küldök egy fényképet, hogy megismerjetek. :)