Napfény járja át a szívem újra...

Snorkeling - meva?

Tegnap ott hagytam abba, hogy befizettem egy túrára, egész pontosan snorkelezésre, vagy snorkeling-re, ami egy szemüveggel és pipával valamint uszonnyal való vízfelszínen úszkálást jelent, és közben vízfelszín alatti dolgok bámulását. 

Volt némi szkepticizmus bennem, hogy hogy lesz a tegnapi viharos szélből snorkelezés, de végül lett. Sőt, nem is akármilyen, és életre szóló élményben volt részem, csekély 17 dollárért!

Reggel 8-kor vettek fel a szállodánál, és egy zsúfolt mikrobuszba tuszkoltak bele. (Eleve szerintem Ázsiában valamiféle génjeikbe kódolt alapelv, hogy nem indul el jármű addig, amíg nincs elképesztő módon telezsúfolva, legyen szó akár motorról vagy buszról, és  emberről vagy áruról... Laoszban egyszer még a busz folyosójára is kis műanyag székeket tettek, és voltak akiket arra ültettek.) Az agyig tömött busszal irány a kikötő, szerencsére nem volt messze. Itt egy rozoga kétszintes bárkára tereltek minket, amivel kb 1 órán át hajóztunk Nha Trang-tól egy kisebb szigetcsoportig. Az időjárás jól alakult, mert a tegnapi vastag sötét felhők helyett csak vékony, szakadozott felhők vonultak az égen, amelyek között át- meg át tört a tüzes trópusi napsütés.

Út közben tengerre épített kis úszó halászfalvak mellett hajóztunk el, valamint egy egészen abszurd helyre épített viskó mellett, aminek viszont über panorámás lehetett a kilátása. 

És ezt most így hogy?? Kocsibeálló mondjuk nincs, de a kilátás pazar lehet

A célzóna felé pöfögés közben kiosztották az eszközöket és tartottak egy rövid eligazítást, majd a hajó leparkolt egy nagyon csendes kis öbölben egy csomó másik hajó mellé. A kísérőnk monda is, hogy "Lúk, dáj bót!"  Már majdnem kezdtünk kollektíven megijedni a halál hajótól (die boat, ugye...), meg a fedélzeten mászkáló fekete ruhás alakoktól amikor felfedeztük a "Diving School" feliratot a hajó oldalán, és kiderült hogy a fekete ruhások búvárruhába öltözött csókák. A vieteknek elég vicces az angol akcentusuk: sok magánhangzóval gondjuk van, főleg ha szó végén található, ami az ő nyelvükben nem fordul elő - tehát az angolban sem ejtik ki.  A "Dive boat"-ot "die boat"-nak ejtette, vagyis halál hajónak, ami kicsit azért más... Az R, S és SZ kiejtésével is birkóznak töbnyire, a közeli étteremben is kérdezte tegnap egy mandulaszemű tündérke, hogy "Jú vaan mó áj?" = You want more ice?

Underwater world...

 Tehát az öbölben beöltöztünk, és szépen sorban becsobbantunk a tengerbe. Életemben nem snorkeleztem (vagy snorkeling-eztem?) még, a lábuszony használatával gondjaim is voltak, később hagytam is a francba, ugyan úgy ahogyan a két számmal kisebb mentő mellényt is, és csak pipával és szemüveggel úsztam. Ezzel én voltam a legvagányabb a csoportban, de a többiek vagy fostak vagy nem tudtak elég jól úszni, mert tényleg isteni csendes volt a tenger.
Na de a lényeg az volt, ami ez után következett! Közelebb úsztam a parthoz, és sekélyebb lett a tenger, majdnem dobtam egy hátast. Csak hát éppen hason úsztam, így kicsit nehéz lett volna. A parthoz közel, 3-4 méter mélységben ugyanis hihetetlenül gyönyörű,egészen fantasztikus világ tárult elém! A sziklákon óriási, különböző színű és formájú korall telepek voltak: zöld korallok, barnás korallok, kékes korallok. A koralltelepek között pedig fantasztikus színű és formájú halak, és halrajok úszkáltak. Sok kis hal egy rajban, barna pöttyös duci nagy hal, csíkos kékes-sárga lapos hal, hosszú vékony sárga hal, hosszú vékony barna hal. Gyönyörű volt.... A korallok között élő halaknak a színe és a mintázata érdekes módon nagyon hasonlított az adott korallnak a mintázatára vagy színére, amiben éltek. A kristálytiszta vízben tökéletesen lehetett látni mindent, lényegében ott úszkált és mozizott az ember a színes korallok felett, a halak között, amik csak a fejem  vagy a kéztempóm elől rebbentek szét. Valszeg már megszokták, hogy időről időre ilyen nagy böhömök úszkálnak felettük és nézik őket, de nem bántanak senkit. Ők néztem engem, én őket, jól elvoltunk. Nagyon kevés ilyen szépet láttam még életemben, illetve csak filmen láttam hasonlót.
Kezdem megérteni a búvárkodás szenvedélyét, fantasztikus dolgok vannak a víz alatt...

Összesen három alkalommal csobbantunk, három különböző helyszínen, 40-50 percnyi időre. Azt hittem sok lesz ez a vízben, de a fantasztikus víz alatti csodavilágban gyönyörködéssel secperc alatt elmúlt ez az idő. A második csobbanás után kaptunk egy ebédet (nem is akármilyet, és mindezt a túrával együtt 17 dollárért összesen, a városban egy étteremben egy kaja ennyi...) majd aki még akart, visszamászhatott korallokat és halakat mozizni. Mondanom sem kell, amíg csak lehetett bent voltam a vízben, alig lehetett kirángatni onnan.

Én már eddig is tökéletesen elégedett voltam ezzel a nappal, de hazafelé még bónuszként elvonultak a maradék vacak kis felhők is, és ragyogó napsütés köszöntött ránk. Így a visszaúton felvonultunk a kicsit nagyképűen "sun deck"-nek nevezett deszkatetőre, és pár napozóágyon eldögölve hideg dinnyével és sörrel a kezünkben megegyeztünk a mellettem lévő német párral: "Life is good!".

Hazaérve még gyorsan kihasználtam a napsütést és kinéztem a beach-re , ahol nagyban zajlott az élet. Csobbantam egy óriásit, és pont amire elfáradtam, erősödött fel annyira a hullámzás (dagály miatt?), hogy már mindenki ki is húzott a partra. Így a korallvilág csodái után még egy napozást és bícselést is ikszelhettem ma! Mit mondjak, ezért a napért még az is megérte, hogy tegnap nem csináltam különösebben semmit - igaz, azt viszont nagyon profin műveltem.
 Úgyhogy ennyit a mára viharról és esőről szóló előrejelzésekről, Meteorológus Mihály konkrétan elmehet a 'csába. :) A holnapi,utolsó teljes napot pedig majd meglátjuk akkor, amikor elkezdődik. Nem tervezek be semmit, akármilyen idő is lesz, jól fogom érezni magam.

Nha Trang Beach ma délután