Jelentem, megszívtam. Alaposan.
A hajnali, Hanoi és Nha Trang közti gépről érkezés után félálomban letámolyogva kéjes örömmel tekintettem a ragyogó napsütésbe. Gyorsan bevitettem magam taxival a neten kinézett szállásomra - szokás szerint a gusztustalan turistalehúzó hiéna árfolyamon, közel 30 dollárnyi vietnámi dongért, pedig taxiórája is volt, de pörgött mint az őrület - majd ledőltem pár órára, lévén ma fél 4-kor kellett kelnem, hogy 5-re a reptéren lehessek Hanoiban.
Az alvás után gyorsan lobogó hajjal húztam a tengerpartra - de már a szálloda ajtaján kilépve lefelé görbült a szám. Az égen vastag, szürke felhők vonultak, a parton pedig nagyon erős, viharos szél fújt, és embermagasságú hullámok csapkodtak. Becsületből azért bementem a tengerbe - egészen addig amíg az első nagyobb hullám fel nem borított. Béreltem egy napágyat 1,5 dollárért, ám tíz perc után rájöttem, nem vicces ha az ember vizes fejét szabályosan lefújja a szél, ezért összecsomagoltam, és fortyogva visszaindultam a szállásra.
Megnéztem az időjárás jelentést, és az egész délkelet-ázsiai térségben, Phukettől Pnomh Penh-en át Nha Trang-ig, de még Baliban is felhős, szeles, esős, viharos időt jósolt a következő 4-5 napra.
Ezt megszívtam sajnos csúnyán. Az út tervezésekor a végére időzített pár pancsolós napra nem láthattam előre az időjárást hetekkel ezelőtt, az egyetlen hiba amit elkövettem, hogy 2 nappal ezelőtt nem néztem meg a meteorológiai előrejelzéseket előre - ha tudom, hogy ilyen idő lesz, akkor nem egy tengerparti nyaralóhelyre jövök, ahol a tengerparton kívül alapvetően nem sok mindent lehet csinálni.*
Persze, 30+ fokban izzadva két héten át folyamatosan, az ember nem is feltételezi, hogy ebben az évszakban, amikor fél Európa és Ausztrália errefelé nyaral, lehet ez másként is. Pedig lehet, nagyon is, és most épp azt a tényt próbálom elfogadni, hogy nem lesz tenger, nem lesz úszkálás, nem lesz napozás, amire pedig annyira nagyon gyúrtam már előre.A guest house tulajdonosának van egy kis utazási irodája is, majd érdeklődöm nála, milyen 1-1 napos progamokat tud ajánlani. Ehhez már csak annyi szükséges, hogy a bokám is jobban legyen holnapra, ma reggel óta ugyanis a bal bokám bedagadt, és alig tudok ráállni, annyira fáj. Az pedig a legkevésbé se lenne vicces, hogy az időjárás miatt pancsolni sem tudok, korlátozott járóképesség birtokában pedig túrára sem tudok menni.
Hasonló helyzetben mindig olyan bölcsességeket szoktam másoknak tanácsolni, mint hogy "Ha meg tudod változtatni ne aggódj miatta, ha nem nem tudsz rajta változtatni, akkor pedig azért."
Most próbálom ezt az elvet gyakorolni magam is, és kihozni ebből a 3 napból amit csak lehet, a felhős és viharos időjárás ellenére. Ha bedurranva marad a bokám, hát akkor pedig három napig meditálni fogok, és olvasgatom a könyveket amiket magammal hoztam.
*Update: de, lehet csinálni mást is! A szálloda tulajdonosa, Vicky (a vietek imádják angolosítani a nevüket,) egyben túraszervező is, mint a legtöbb ilyen hely errefelé. Lebattyogtam az irodájába este,és megkérdeztem, mit tud ajánlani holnapra, mert megesz a penész két napig. Rögtön mondta, hogy holnap pár vendégével mennek ki snorkelezni egy szigetre, ahol egy tengeröbölben nem fúj annyira a szél, és nincsenek nagy hullámok sem. Persze azonnal beneveztem, így holnap mégiscsak lesz némi vizes móka.
Elbeszélgettünk kicsit, és szerencsére időben emlékeztetett, hogy foglaljak gyorsan jegyet szombat délelőttre, mert a hétvégi csúcsidőben mindenki Saigonba akar majd menni, és el fognak fogyni a jegyek. Nagy igazság, így hazaérve rögtön el is intéztem a foglalást. (Nem Vickynél, mert pár tíz dollárral olcsóbb volt a net, üzletben nincs barátság...) Holnaputánra motoros túrát ajánlott Nha Trang környékén, de ezt még a helyi közlekedési morál - pontosabban annak totális hiánya - ismeretében még átgondolom.
Úgyhogy most hideg mangót eszem, sört iszom, és örülök hogy az adott kereteken belül egész jól alakul a program! Hiába: Allways look on the brigth side of life!
A hajnali, Hanoi és Nha Trang közti gépről érkezés után félálomban letámolyogva kéjes örömmel tekintettem a ragyogó napsütésbe. Gyorsan bevitettem magam taxival a neten kinézett szállásomra - szokás szerint a gusztustalan turistalehúzó hiéna árfolyamon, közel 30 dollárnyi vietnámi dongért, pedig taxiórája is volt, de pörgött mint az őrület - majd ledőltem pár órára, lévén ma fél 4-kor kellett kelnem, hogy 5-re a reptéren lehessek Hanoiban.
Az alvás után gyorsan lobogó hajjal húztam a tengerpartra - de már a szálloda ajtaján kilépve lefelé görbült a szám. Az égen vastag, szürke felhők vonultak, a parton pedig nagyon erős, viharos szél fújt, és embermagasságú hullámok csapkodtak. Becsületből azért bementem a tengerbe - egészen addig amíg az első nagyobb hullám fel nem borított. Béreltem egy napágyat 1,5 dollárért, ám tíz perc után rájöttem, nem vicces ha az ember vizes fejét szabályosan lefújja a szél, ezért összecsomagoltam, és fortyogva visszaindultam a szállásra.
Megnéztem az időjárás jelentést, és az egész délkelet-ázsiai térségben, Phukettől Pnomh Penh-en át Nha Trang-ig, de még Baliban is felhős, szeles, esős, viharos időt jósolt a következő 4-5 napra.
Ezt megszívtam sajnos csúnyán. Az út tervezésekor a végére időzített pár pancsolós napra nem láthattam előre az időjárást hetekkel ezelőtt, az egyetlen hiba amit elkövettem, hogy 2 nappal ezelőtt nem néztem meg a meteorológiai előrejelzéseket előre - ha tudom, hogy ilyen idő lesz, akkor nem egy tengerparti nyaralóhelyre jövök, ahol a tengerparton kívül alapvetően nem sok mindent lehet csinálni.*
Persze, 30+ fokban izzadva két héten át folyamatosan, az ember nem is feltételezi, hogy ebben az évszakban, amikor fél Európa és Ausztrália errefelé nyaral, lehet ez másként is. Pedig lehet, nagyon is, és most épp azt a tényt próbálom elfogadni, hogy nem lesz tenger, nem lesz úszkálás, nem lesz napozás, amire pedig annyira nagyon gyúrtam már előre.A guest house tulajdonosának van egy kis utazási irodája is, majd érdeklődöm nála, milyen 1-1 napos progamokat tud ajánlani. Ehhez már csak annyi szükséges, hogy a bokám is jobban legyen holnapra, ma reggel óta ugyanis a bal bokám bedagadt, és alig tudok ráállni, annyira fáj. Az pedig a legkevésbé se lenne vicces, hogy az időjárás miatt pancsolni sem tudok, korlátozott járóképesség birtokában pedig túrára sem tudok menni.
Hasonló helyzetben mindig olyan bölcsességeket szoktam másoknak tanácsolni, mint hogy "Ha meg tudod változtatni ne aggódj miatta, ha nem nem tudsz rajta változtatni, akkor pedig azért."
Most próbálom ezt az elvet gyakorolni magam is, és kihozni ebből a 3 napból amit csak lehet, a felhős és viharos időjárás ellenére. Ha bedurranva marad a bokám, hát akkor pedig három napig meditálni fogok, és olvasgatom a könyveket amiket magammal hoztam.
*Update: de, lehet csinálni mást is! A szálloda tulajdonosa, Vicky (a vietek imádják angolosítani a nevüket,) egyben túraszervező is, mint a legtöbb ilyen hely errefelé. Lebattyogtam az irodájába este,és megkérdeztem, mit tud ajánlani holnapra, mert megesz a penész két napig. Rögtön mondta, hogy holnap pár vendégével mennek ki snorkelezni egy szigetre, ahol egy tengeröbölben nem fúj annyira a szél, és nincsenek nagy hullámok sem. Persze azonnal beneveztem, így holnap mégiscsak lesz némi vizes móka.
Elbeszélgettünk kicsit, és szerencsére időben emlékeztetett, hogy foglaljak gyorsan jegyet szombat délelőttre, mert a hétvégi csúcsidőben mindenki Saigonba akar majd menni, és el fognak fogyni a jegyek. Nagy igazság, így hazaérve rögtön el is intéztem a foglalást. (Nem Vickynél, mert pár tíz dollárral olcsóbb volt a net, üzletben nincs barátság...) Holnaputánra motoros túrát ajánlott Nha Trang környékén, de ezt még a helyi közlekedési morál - pontosabban annak totális hiánya - ismeretében még átgondolom.
Úgyhogy most hideg mangót eszem, sört iszom, és örülök hogy az adott kereteken belül egész jól alakul a program! Hiába: Allways look on the brigth side of life!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése