Az Arany Buddha utazásai

Egy nap a kultúra jegyében

A tegnapi, baromi fárasztó buszos út után végre ideértem Luang Prabangba, Észak-Laoszba. Az út tényleg megterhelő volt,  az egészen elképesztő állapotú út magas hegyek között kanyargott, és bár 215 km a távolság Vang Vieng és Luang Prabang között, a busz 7 órán át tette az utat meg. Folyamatosan kapaszkodni kellett a szerpentinen forgolódó buszon, így mire ideértünk Luang Prabangba, tényleg kimerültem. 

 Ma pedig kultúrnapot tartottam, amit nehéz szórakoztatóan elmesélni. Vang Vieng mocsara után egyensúlyba kellett hozni a dolgokat, és Luang Prabang  pedig olyan város, ahol nem lehet csak úgy elsétálni a történelem, a kultúra és a vallás melett, hiszen lépten-nyomon beleütközik az ember. Itt nincsenek betépett/részeg félmeztelen huszonéves-hordák, viszont két percnél nem kell többet sétálni a városban, hogy egy gyönyörű buddhista templomot (ez az a bizonyos wat) lássunk, vagy sétáló buddhista szerzetesekkel találkozzunk. Persze, turisták itt is vannak, de ezek már egyáltalán nem azok a  vad, zabolázatlan beb@szott hordák, amik Vang Viengbet jellemezték. 

Tényleg, kik ezek a laók egyáltalán?

Luang Prabang megértéséhez ismerni kell picit a laoszi történelmet. Ez pedig, a mi szeretett Nagy Testvérünk  rendkívül szellemes és találó hasonlata szerint, akár elférhet egy söralátéten is.  Laosz történelme ugyanis viszonylag rövid, ám annál viszontagságosabb. A laók a thai népekkel állnak a legközelebbi rokonságban, és a 10. század környékén nyomultak be saccperkábé a mai Laosz területére. Ekkor még az ereje teljében lévő, egész Indokínát fennhatósága alatt tartó, hatalmas khmer birodalom volt az úr a térségben, ám Angkor hatalma hanyatlásával a 14-15. században a kisebb-nagyobb laó törzsek és fejedelemségek is meg tudtak már kapaszkodni és önálló hatalmi szerveződéseket alkotni. 

Az Arany Buddha városa, és a szobor utazásai

A laoszi államalapítás pár motívumban sajátos módon hasonlít Szent Istvánéhoz. Történt ugyanis, hogy egy Fa Ngum nevű államalapító laó fejedelem a khmer csapatok hathatós támogatásával a 14. században egyesítette az addig egymástól független kisebb-nagyobb laó fejedelemségeket, és létrehozta az egységes laoszi birodalmat. Az birodalom megalapításának alkalmából pedig, hatalma elismeréseképp Angkorból megkapta a három indokínai legszentebb Buddha-szobor egyikét, Arany Buddhát (Pra Bang), amelynek tiszteletére az uralkodó birodalma székhelyét az Arany Buddha Városának nevezte el, ami laó nyelven nem más, mint Luang Prabang - vagyis az Arany Buddha városa. A laoszi állam központja egészen a 19. századig itt is volt, később helyezték át elsősorban katonai okokból a jobban védhetőnek tartott síkvidéki Vientiane-be - hogy utána nem sokkal a thaiok bevegyék, és földig rombolják...  Ezt nevezik epic failnek!
Mindenesetre így Luang Prabang legalább épségben megmaradt annak a gyönyörű kis városnak ami korábban is volt, és 1995-ben fel is került az UNESCO világörökség listájára.

A másik kettő szent szobor egyébként a Smaragd Buddha (Pra Keo) Bangkokban, és a Mahamuni Buddha Mandalay-ben, Burmában. Ettől pedig kezdve ez a szobor, az Arany Buddha egész Laosz és a laoszi nép szimbóluma. Csodatévő szobornak tartják, mind a mai napig óriási nagy tisztelet övezi. A bangkoki Smaragd Buddhát is láttam a múlt héten, azonban ott szigorúan tilos volt fényképezni.  Itt jegyezném meg egyébként, hogy az Arany Buddha templomának is rendkívül erős spirituális légköre volt, hasonló tapasztalat volt mint amiről már itt a blogon az előző utamon is írtam: Szíriában az Omajjád mecsetben Huszein imám sírjánál, és Maaloula-ban a hegyi kis arámi kolostorban.

Arany Buddha, Luang Prabang, Laosz

Ennek a három szent szobornak a birtoklása egyúttal rendkívül nagy hatalmi presztízst is jelentett, így aztán a thaiok, burmaiak, és a laók egymás elleni háborúskodásaik során rendszeresen elvitték egymástól a szent szobrokat, és a saját birodalmi központjukban tartották. Mindkét szobor többször is gazdát cserélt, volt olyan idő is, hogy itt, Luang Prabangban tartották az Arany Buddha mellett a Smaragd Buddhát is, azonban a 18. században Laosz soron következő vereségekor a thaiok szépen mindegyik szobrot magukkal vitték Bangkokba, és később csak az Arany Buddhát adták vissza Laosznak. A Smaragd Buddha most is ott található Bangkokban a Wat Phra Kaeo-ban, a királyi palota közvetlen szomszédságában.

A Smaragd Buddha temploma, Bangkok, Thaiföld

Az Arany Buddha meglátogatása után Luang Prabang óvárosának szinte egymás után sorjában következő, számos más fantasztikusan szép templomát is megcsodáltam. Az egyikben éppen egy szertartás zajlott, amibe egy rövid időre nézőként becsatlakoztam, és most a technika segítségével beleshettek Ti is:

Ezen kívül ellátogattam még a királyi palotába, amelynek trónterme kívülről és belülről is gyönyörűségesen szép, és rendkívül gazdagon díszített. A trónteremhez tartozott egy kisebb múzeum is, ami a király életét mutatta be.

Királyi Palota, Luang Prabang, Laosz

Laosz egyébként 1975 óta a szocialista fejlődés rögös útját járja, bár a 90-es években itt is komoly változások történtek, és a katonai népi demokratikus vezetés elköteleződött az állami irányítású tőkés gazdaság mellett. Ennek egyenlőre azonban korlátozott eredményei vannak, Laosz továbbra is a világ legszegényebb országai között található, az infrastruktúrája katasztrofális állapotban van, az utóbbi években épült Vientiane-i új csupaüveg irodaházak és plázák dolgozói, valamint a hegyi falvak írástudatlan, születésukkor 45 éves várható élettartamú és 60%-os  csecsemő halandóságú tömegei között pedig elképesztően nagy a szakadék. 

Az utolsó királlyal egyébként mind a mai napig nem tisztázott hogy mi történt, a hivatalos források szerint a forradalom után súlyos betegen meghalt - kár, hogy ezt állítják a királyi család szinte összes tagjáról, így sokkal valószínűbb, hogy kivégzőosztag előtt, vagy egy átnevelőtáborban végezték.

Mai napi apróságok

Tegnap késő éjjelig bújtam a netet, hogy hogyan is mehetnék innen tovább vissza Vietnám felé, hiszen a repülőm Saigonból indul, az pedig innen Luang Prabangtól légvonalban is több, mint 1500 km. Megint sikerült jó messzire eljönnöm otthonról, na. :) 

Nos, a laoszi fővárosba, Vientiane-be vissza a 11-12 órás buszutat, majd onnan Bangkokig az újabb 12 órás vonatozást nem akartam vállalni, bár anyagilag ez lett volna a legjobb, viszont két teljes napot vágott volna szét, és utána is még csak Bangkokban lennék. Alternatíva volt egy innen Hanoiba induló busz, az viszont dettó 24 órán át megy, és akkor még mindig csak Hanoiban vagyok, ami 1600 km Saigontól, ahonnan indulok hazafelé a jövő hét szombaton. 

Ma reggel azonban találtam itt, egy helyi utazási irodánál egy nagyon jó árú repjegyet Hanoi-ba, Vietnám fővárosába, ahonnan egy rövid városnézés után másnap reggel megyek tovább a Vietnám közepén lévő a Nha Thrang-ba, a vietnámi Riviérára, hogy az út végén 2-3 napot pancsoljak is a tengerben. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy a Lao Airlines-al fogok repülni, akik csak Burmába, Kínába, Kambodzsába, Vietnámba, és néha Thaiföldre repülhetnek a légcsavaros gépeikkel, gyaníthatóan a repülésbiztonsági szabályok meglehetősen súlyos mértékű ignorálása miatt. Mindegy, bízom benne hogy nem alattam fog lezuhanni a ennek az egzotikus légitársaságocskának a légcsavaros kávédarálója.

Majd megbeszélem a dolgot a repülőgép  Nagájával, hogy biztosan épségben odaérjünk Hanoiba