Harcos Vietnám - egy kis töri
Szeretem megismerni annak az országnak a történelmét és kultúráját ahol utazom, most sincs ez másként. A vicceskedés és szatirikus- vagy altesti poénok helyett most jön egy két részre szakított poszt Vietnám harcos múltjáról.
Rögtön kezdjünk is egy pici gyorstalpalvaló a vietnámi történelemből, így legalább jobban megértitek, hogy mi miért történt. Utalni is fogok rákésőbb más posztokban, úgyhogy nem lustul és átugorja, hanem átolvassa vazzeg, gyerünk-gyerünk mert széjjellövi a seggedet Tom Rambo!
Vietnám történelmében mindig is rendkívül fontos szerepet játszott a küzdelem, egészen azóta, hogy az i.e. 3. században Nam Viet, azaz a "Déli Ország" területét meghódította az "Északi Ország", vagyis a nagy szomszéd, Kína. Innentől kezdve Vietnám több mint ezer éven át a Kínai Birodalom egy déli tartományaként létezett, és ettől kezdve a megszállóktól való folyamatos szabadulni akarás jellemezte Vietnám történelmét, ami folytatódott a 10. században kivívott függetlenedés után is. Kína gyakorlatilag folyamatosan rohamozta Vietnámot, hol átmeneti időre újra kínai fennhatóság alá került, hol teljesen független volt egységes kormányzás alatt, hol pedig kisebb-nagyobb részekre töredezve létezett. De lényegében egy időben folyamatosan védekezett észak felé, míg déli irányban terjeszkedett, meghódítva a hatalmas angkori kultúra -és birodalom romjain létesült csam birodalom kisebb-nagyobb hatalmi szerveződéseit. Ebben a folyamatos, kettős küzdelemben Vietnám avagy Thang Long, a "Felszálló Sárkány" országa egyre erősebbé és szervezettebbé vált, és integrálta a befolyása alá került területeken élő számtalan kultúrájú és nyelvű népességet.
Ez az állandó önállósodni akarás a vietnámi kultúra szerves része, ami számos más mellett a vietnámi írásban is megjelenik: a latin betükre épülő, de ugyanakkor teljesen egyedi karaktereket is használó írást a 16. században egy francia szerzetes alakította ki aminek az addig használt kínai írásjelekkel szembeni tudatos használata önmagában is kifejezi és hangsúlyozza az elkülönülést Kínától.
A 19. században aztán ezt az egész léte során a fennmaradásáért sikerrel harcoló országot szemelték ki maguknak a gyarmatosítás első nagy hullámaiból kimaradt franciák, majd később ugyanitt akarták megvívni ideológiai-politikai gyökerű harcukat az amerikaiak, ami nyilvánvalóan nagyon mély tudatlanságra, a vietnámi történelem és néplélek ismeretének hiányára utal.
És mint a történelemkönyvekből tudjuk, rá is csesztek erre kőkeményen.
A 19. század közepén, a francia gyarmatosítási szándékok nyilvánvalóvá válásakor egyébként egy kevéssé ismert, de nagyon érdekes hatalmi játszma folyt le Vietnámban: az uralkodó körök két nagy pártra szakadtak. Az egyik a Thaiföldi mintát akarta követni, és a gyarmatosító hatalmak egymással szembeni ügyes kijátszásával megőrizni a függetlenséget, a másik az akkori kínai minta, a totális elzárkózás és a Kínához húzás híve volt. Sejthető mi történt: az utóbbi párt került ki győzelmesen a harcból, és Vietnám rövidesen összeütközésbe is került a franciákkal, akik az 1850-es évek végére meg is hódították az országot, míg Thaiföld az egyedülállóan ügyes politikájának köszönhetően soha nem lett az európaiak gyarmata.
Nagyjából ennyi a történelem lecke mára. De mielőtt bárki is pálgiummal gyanúsítana, most szólok hogy könyvekből és az internetről lettem ilyen kiművelt a vietnámi történelem és kultúra kérdésében. :)
A posztot a sűrű programok miatt nem tudom befejezni, második része holnap következik, a tegnapi Cu Chi térségben található vietkong alagutakból kialakított háborús múzeum bejárásával, aminek az érdekessége, hogy egy Vietnámot megjárt amerikai veteránnal néztük végig a vietkong alagútrendszert- és a múzeumot, jómagam a Vietnámi Néphadsereg lőterén lőhettem eredeti, a vietnámi háborúban zsákmányolt amerikai fegyverekk (többek közt a fenti képen is látható M60-as géppuskával) valamint kóstolót kaptunk a vietkong harcosok mindennapi életéből, szó szerint. Ja, és a klásszikus vietnámi papucs eredetére is fény derül, és arra hogy hogyan lett a taktikai fegyverként is használt "Ho Chi Minh"-papucsból a mindenki által ismert vietnámi papucs.
Szeretem megismerni annak az országnak a történelmét és kultúráját ahol utazom, most sincs ez másként. A vicceskedés és szatirikus- vagy altesti poénok helyett most jön egy két részre szakított poszt Vietnám harcos múltjáról.
Rögtön kezdjünk is egy pici gyorstalpalvaló a vietnámi történelemből, így legalább jobban megértitek, hogy mi miért történt. Utalni is fogok rákésőbb más posztokban, úgyhogy nem lustul és átugorja, hanem átolvassa vazzeg, gyerünk-gyerünk mert széjjellövi a seggedet Tom Rambo!
 |
| Tom Rambo, 1969 Vietnám, |
Ez az állandó önállósodni akarás a vietnámi kultúra szerves része, ami számos más mellett a vietnámi írásban is megjelenik: a latin betükre épülő, de ugyanakkor teljesen egyedi karaktereket is használó írást a 16. században egy francia szerzetes alakította ki aminek az addig használt kínai írásjelekkel szembeni tudatos használata önmagában is kifejezi és hangsúlyozza az elkülönülést Kínától.
 |
| Vietnámi írás - tűz esetén teendő. Világos, nem? |
A 19. században aztán ezt az egész léte során a fennmaradásáért sikerrel harcoló országot szemelték ki maguknak a gyarmatosítás első nagy hullámaiból kimaradt franciák, majd később ugyanitt akarták megvívni ideológiai-politikai gyökerű harcukat az amerikaiak, ami nyilvánvalóan nagyon mély tudatlanságra, a vietnámi történelem és néplélek ismeretének hiányára utal.
És mint a történelemkönyvekből tudjuk, rá is csesztek erre kőkeményen.
Mellékesen egyébként a 70-es években a Dél-Vietnám legyőzése után lendületben lévő Vietnám a szomszédos Kambodzsában tomboló rémuralmi rendszert megelégelve bevonult Kambodzsába, és secperc alatt megsemmisítette Pol Pot horror-rendszerét. A haver rezsim megszüntetése miatt viszont csúnyán megorroltak a kínaiak Vietnámra (de igazából amiatt mert a szovjetek mellé álltak a szovjet-kínai konfliktus idején, és mert féltek Délkelet-Ázsiában a befolyásuk tartós elvesztésétől) ezért mondvacsinált okból megtámadták Vietnámot. Több tízezer fős veszteség után bevert orral vonultak vissza - vagyis csúnyán elseggelte Kínát is Vietnám, akibe 30 éven belül három nagyhatalomnak tört bele a bicskája. Ez azért na, nem semmi teljesítmény!
A 19. század közepén, a francia gyarmatosítási szándékok nyilvánvalóvá válásakor egyébként egy kevéssé ismert, de nagyon érdekes hatalmi játszma folyt le Vietnámban: az uralkodó körök két nagy pártra szakadtak. Az egyik a Thaiföldi mintát akarta követni, és a gyarmatosító hatalmak egymással szembeni ügyes kijátszásával megőrizni a függetlenséget, a másik az akkori kínai minta, a totális elzárkózás és a Kínához húzás híve volt. Sejthető mi történt: az utóbbi párt került ki győzelmesen a harcból, és Vietnám rövidesen összeütközésbe is került a franciákkal, akik az 1850-es évek végére meg is hódították az országot, míg Thaiföld az egyedülállóan ügyes politikájának köszönhetően soha nem lett az európaiak gyarmata.
Nagyjából ennyi a történelem lecke mára. De mielőtt bárki is pálgiummal gyanúsítana, most szólok hogy könyvekből és az internetről lettem ilyen kiművelt a vietnámi történelem és kultúra kérdésében. :)
A posztot a sűrű programok miatt nem tudom befejezni, második része holnap következik, a tegnapi Cu Chi térségben található vietkong alagutakból kialakított háborús múzeum bejárásával, aminek az érdekessége, hogy egy Vietnámot megjárt amerikai veteránnal néztük végig a vietkong alagútrendszert- és a múzeumot, jómagam a Vietnámi Néphadsereg lőterén lőhettem eredeti, a vietnámi háborúban zsákmányolt amerikai fegyverekk (többek közt a fenti képen is látható M60-as géppuskával) valamint kóstolót kaptunk a vietkong harcosok mindennapi életéből, szó szerint. Ja, és a klásszikus vietnámi papucs eredetére is fény derül, és arra hogy hogyan lett a taktikai fegyverként is használt "Ho Chi Minh"-papucsból a mindenki által ismert vietnámi papucs.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése