Történelmi kitekintés
Indokína 1945-1980 között a nagyhatalmak játszótere volt. Folyamatos háborúk színtere a gyarmatosítók, a kommunisták, az antikommunisták, és a másfajta kommunisták között. Egy igazi rohadék, mocskos nagyhatalmi sakkjátszma színtere volt olyan dolgokért, amelyeket ma már rég elsodort a történelem. Cserébe jó sok millióan meghaltak bennük.
Gyakták itt egymást a gyarmatosító franciák a kínaiak által támogatott komcsi Viet Minh-el a gyarmataik védelmében, az amerikaiak a komcsi Viet Cong-al és az észak-vietnámiakkal a szovjetek térhódításától tartva, a szovjet-komcsi vietnámiak a maoista-komcsi kambodzsaiakkal, a maoista-komcsi kínaiak a szovjet-komcsi vietnámiakkal a szovjet-kínai erőfitogtatás jegyében. Ja, közben az amerikai bombázások miatt teljesen szétesett Kambodzsában a maoista Pol-Pot is félig kiirtotta a saját tulajdon népét... Mindenki lőtt mindenkire mindenfajta szaros nyomoronc ideológiák nevében, amelyeknek ma már csak a történelemkönyvekben találjuk nyomát, esetleg még Észak-Koreában. Ellenben ezeken a "másodlagos hadszíntereken" vívott összecsapásokban 8-10 millióan vesztették el az elsődleges életüket....
Remarque "Nyugaton a helyzet változatlan" c. könyvében szereplő elmélet általam tovább fejlesztve: a háborúkat úgy kellene lejátszani, hogy az összes ellenérdekelt politikus istenbarmát, hadvezért, és gazdaságilag érdekelt hadiipari gyárost összeterelnek egy naaagy nagy arénában. A kezükbe adni egy-egy gyalogsági ásót meg szúró-vágó fegyvereket, esetleg egy-két csumpi puskát, oszt uccu neki essenek egymásnak, győzzön a jobbik, irtsák ki, belezzék ki egymást! Közben a lelátókon popcornt és üdítő a népnek, a szünetekben pompom lányok és katonazenekar játszik buzdító nótákat. Ahol az arénában a végére többen életben maradtak, az az ország nyert. A meccs vége után aztán a nézők békésen elmennek sörözni.
Az indokínai háborúk pusztító hatása közvetve sok helyütt mind a mai napig tart. Ha megkérdezném, mi volt a földkerekség legtöbbet bombázott országa, mindenki kapásból rávágná Németországot, pedig a válasz: Laosz! A vietnámmal határos Laosz egyes vidékeire több mint 260 millió bombát szórtak amerikai szövetségeseink (akik akkoriban még gonosz impörölista ellenségeink voltak), miközben a laoszi területen húzódó vietkong utánpótlási útvonalakat támadták. Így Laosz egy elég nagy részén ha rájön az emberre a szükség, mind a mai napig nem igazán célszerű túlságosan mélyen bemenni a bozótosba egy kis privacy-ra vágyva, hacsak nem akarjuk hogy egy igazán kirobbanó pisilés legyen belőle.
A saját kis Tet-offenzívám
És akkor most egy jóóó nagy csavarral ugorjunk egyet előre az időben a véráztatta 20. századi indokínai történelemből a leasure and pleasure 21. századig, ahol az európai, amerikai, és ausztrál farangok azt is megengedhetik maguknak, hogy utasonként és 100 kilométerenként 4 liter kerozin elégetése árán elhúzzanak a világ másik felére, süttetni a fish&chipstől elhízott seggüket az indokínai nap alatt, kihasználva az olcsó alkohol és prostituáltak által nyújtott evilági örömöket.
Az előző postban már írtam arról, hogy szeptemberben az akciós jegyvásárlás konzum-dühében tudtomon kívül sikeresen beletenyereltem a holdújév (Tet) időszakába Vietnámban, ami a legnagyobb helyi ünnepnek számít. És ezzel önmagában nem is lenne baj, csak az egész országot felforgató egy hetes, és alapvetően családi ünnep egy pöttyet megnehezíti az utazó dolgát olyankor: dugig telt tömegközlekedés mindenhol, zárva tartó múzeumok, és az ünnepre való tekintettel többszörösére emelt belföldi repjegy árak. (Példa: Saigon-Da Nang repjegy 50 USD helyett 200 USD....)
Másrészt pedig az ilyen nagy helyi ünnepekkel némileg óvatosan bánok azóta, amióta 2010-ben gyanútlanul belecsöppentem Pnomh Penh-ben az épp akkor tomboló legnagyobb kambodzsai ünnepbe, a víz ünnepébe, ahol is éppen egy órácskával és 1 km-el kerültem el a Gyémánt Híd környékén kirobbanó, 4-500 áldozatot követő tömegpánikot...
Picit vissza a vietnámi háborúhoz: az 1968-as holdújévkor indított Tet-offenzíva az észak-vietnámi csapatok legnagyobb összehangolt támadása volt az amerikai- és dél-vietnámi csapatok ellen, összességében a vietnámiak számára óriási kudarccal, és 40 ezer elesett vietnámi katonával végződött.
Világos volt tehát, hogy ezt a Tet-holdújév-izé össznépi banzájt jobb, ha messziről elkerülöm, és Laoszban leszek a Tet időszak alatt, amíg a vietnámiak jól kicsaládozzák és kiünneplik magukat. Tiszta sor, végül is Laosz az út fő célpontja, Vietnám csak "collateral damage". Ennek az eleinte roppantul ravasznak és cselesnek tűnő elképzelésnek csak csak egy dolog intett be: a délkelet-ázsiai rögvalóság, és a légitársaságok számomra érthetetlen politikája... .
A repülőjegyem ugyanis a vietnámi Saigonig szól, oda érkezem 18-án. És bár Thaiföldön, Bangkokban van a második átszállás, onnan indul a Bangkok-Saigon gép, nem lehet ám csak úgy kiszállni és megszakítani az utamat Bangkokban, hiába fizettem ki az utat végig. Ha így teszek, a légitársaság törli a visszautamat. Nincs mese, "ha kifizetted akkor edd is meg bazmeg", végig kell repülni Saigonig. Király!
Saigon és Vientiane között (Laosz fővárosa ahonnan a laoszi túrát elkezdeném a Tet alatt) viszont közvetlen repülőjárat nincsen, átszállásokkal lehetne csak eljutni Bangkokon vagy Hanoi-n keresztül, a Tet-főszezon miatt viszont már az ünnep előtt is jócskán 400 USD környékén, vagy még drágábban voltak átszállással repjegyek Laoszba.
A vasút nem opció sajna, vasúti közlekedés Laoszban egyáltalán nincsen, Vietnámban is csak Észak-Dél irányban, felfele Hanoi felé. Ugyan van egy busz Saigon és Vientiane között, a durván hegyes vidéken viszont ez egy 3 napos kéjutazás, amitől az összes blogon és fórumon óva intettek mindenkit.
Bár a thaiföldi Bangkokból kitűnő, gyors, és interneten foglalható vonat visz fel egészen a thai-laoszi határig, légkondival, puha ülésekkel, hálókocsival, hűtött Singha sörrel az étkezőkocsiban - talán még csinos thai masszőrlányok is vannak :) - és mindezt occsóér'. Azonban Bangkokig is el kéne jutni valahogy, a két ország közt fekszik több mint 800 km és Kambodzsa, továbbá a Tet-hiszti miatt még Bangkokig is 220 USD felettre srófolta fel az amúgy fapados és olcsó Air Asia is a jegyeket.
Nagyobb térképre váltás
Saigon-Bangkok-Vientiante útvonal, innen indulok majd a hegyes Észak-Laosz felé
Hát kérem, ezt egész konkrétan úgy hívják hogy szopás. Tudom, nagyobb gondom se legyen az életben, mint hogy jutok el épeszű áron Saigonból Bangkokig, de hát akkor is...
Már vagy 2-3 napja ezen az ördögi körnek tűnő kérdésen tipródtam, míg egy véletlen (amiről tudjuk, hogy nincsenek) kezembe adta a megoldást. Napokig tartó böngészés és utazási fórum olvasgatás után ma a egy repjegy útvonal kereső (skyscanner.com, imádom) kidobta amit még eddig nem: kedvenc légitársaságom, a Qatar Saigonba menő gépei szinte üresen repülnek visszafele Bangkokba. És mivel nekik ez egy mellék útvonal - a fő biznisz a tömegével qrvázni/beachelni/bulizni akaró farangok Bangkokba szállítása - ezért 100 dollárért lehet velük repülni csak Saigon és Bangkok között, főleg a Tet alatt, amikor mindenki Vietnámba akar menni, de onnan el senki. Ez persze még mindig a duplája a Tet időszakon kívüli 40-50 dolláros fapados áraknak, de még mindig a fele többi légitársaság holdújév időszakra kihegyezett lehúzós árainak. Ráadásul a Tet január 22-i "kitörése" előtt mindössze pár perccel, január 21-én 23 óra után indul a gép Bangkokba, ahonnan a legutóbb kimaradt városnézés pótlása után már húzhatok is Udon Thaniba, a thai-laoszi határra a kényelmes, gyors Thai State Railways éjszakai vonatával. (Még szerencse, hogy a Thai Vasúttársaság honlapján egészen 2555 márciusáig lehet foglalni jegyeket... buddhista naptár szerint :) )
Mondani sem kell, hogy vércseként csaptam le az "olcsó", 100 dodós jegyre. Ez minden gondomat egy csapásra megoldotta, lévén így lesz 3 napom Saigonban és környékén is körbenézni, majd ezzel a huszárvágással 22-ére már Bangkokban is leszek. Itt ráadásul jóval látványosabb lesz a holdújév ünnepe, lévén ez a kínaiaknak is ünnep, Bangkokban pedig óriási kínai kolónia él - ellentétben Saigonnal, ahol az 1978-as kínai-vietnám háború után finoman szólva sem bántak kesztyűs kézzel az addig ott élő
Ráadásul Thaiföldön nincs olyan éjszakai buli-korlátozás mint Vietnámban, ahol éjfélkor minden szórakozóhelynek és bárnak roló lehúz, kötelezően. (A külföldieknek fenntartott kivételekről persze minden taxis tud némi helyi pénzért felvilágosítást adni...)
Tan Son Nhat után Tan Hoang Long
Tan Hoang Long, please! - ezek lesznek az első ékes vietnámi nyelven kimondott szavaim Saigonban, a Tan Shon Nhat nemzetközi repülőtéren landolás után. Bízom benne, hogy a hanglejtésekre roppantul érzékeny ázsiai nyelveken azért érthető leszek valamennyire, és nem a hibás hanglejtésemmel rögtön az édes anyukájába küldöm el a taxist. :) Ugyanis az első 3 napban, Saigon felfedezéséig ez a belvárosi, kellemes kis hotel lesz a bázisom. 55 dollár éjszakánként - délkelet-ázsiai mércével ez sok (Laoszban 5-10 dollárért lehet szobát kapni), saigoni árakon, pláne belvárosi árakon viszont ez nagyon jó ár-érték arány. Egyik kedvenc oldalamon, a Tripadvisor-on lőttem. Itt nincs félrebeszélés, nincs reklám, nincs süket duma mint a rosszabb esetben szállodai bárokban beszámolók alapján írt Lonely Planet-ekben, itt az utazók írnak a szállásokról és programokról, őszintén. Ami itt a leírások alapján szar az tényleg szar, viszont ha valamit sokan dícsérnek, akkor az valószínűleg jó is. A legtutibb szállásaimat az utak során eddig mindig itt vadásztam le, ezt a pici hotelt pedig nagyon sokan az egekig magasztalták, így ázsiai túrám első pár napjában az akklimatizálódás idejére kényeztetem magam egy kis európai kényelemmel. Lesz még idő bőven a petróleumlámpás és gyékényágyas falusi szállásra a laoszi hegyek között.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése