A klásszikus útinapló-szerű posztok után most egy slampos, igénytelen saláta poszt következik, kicsit olyan lesz mint otthon a parlamenti ötletgyár produktumai. Lesz benne mindenből egy kicsi, még pálgium is nálam többet tudóktól meg a Wikipédiáról, de túl összefüggő logikai láncolatot nem szabad keresni benne.
Laoszi töpörtyű
A tegnapi poszt befejezése után visszaindultam a szállásra, de még betértem egy sörre és egy Sang Som-kólára egy kiülős helyre, ahol egy raklapnyi ausztrál döglődött éppen és Family Guyt nézett. Ezen foglalatosságom alatt egy idő múlva odajött hozzám a pultos, és megkérdezte, nem akarok-e az asztalukhoz átülni, mert ne üljek már itt egyedül. Így hát átültem a három laó közé: az egyikőjük a hely tulajdonosa volt, a másik egy hegymászó iskolát vezetett Vang Viengben, a harmadik pedig buszt. Sörözgettek, mellé töpörtyűt majszoltak és beszélgettek. Mindannyian viszonylag jól tudtak angolul - hiszen a turizmusból éltek - és jót beszélgettünk a világ dolgairól. Ellentétben más környékbeli országgal, ők hallottak már Magyarországról, sőt arra is jól emlékeztek, hogy a vietnámi háború alatt segítettünk Laoszon, személyesen is ismernek több orvost és mérnököt, aki nálunk tanult 20-30 évvel ezelőtt. (Laosz történelméről lesz majd egy külön poszt később, Luang Prabangban) A poharazgazás előrehaladtával aztán felfedeztük a közös vonásokat az országainkban: Laoszt is alaposan szopóágra tette a történelem, nekik sincs tengerpartjuk, és ők is szeretik a töpörtyűt. Sőt, a Laoszi Néphadsereg mind a mai napig nagy számban rendszerben tartja a Magyarországtól kapott AMD 65 gépkarabélyokat. Fantasztikus,nem? :)
Megtudtam azt is, hogy Chan-nak, a buszsofőrnek van egy kislánya, aki a fiatalon elhunyt nővérének a reinkarnációja - annyira kötődött hozzá a nővére, hogy a halála után a lelke a kislányában született újra.
A sörözgetés vége felé hozzánk csapódott egy ausztrál srác, aki éppen az Australia Dayt ünnepelte, és már láthatóan jóságosra itta magát. A sörözés végeztével aztán Channal és a söröző laó tulajával elmentünk bulizni, és innentől ugyan az a sztori következett, mint amit a tegnapi posztban leírtam, csak most laókkal közösen sodródtam Vang Vieng lüktető éjszakai életében.
Mekong Delta
Még Vietnámban tettem egy egész napos túrát a Mekong deltavidékére. A Mekong a Föld egyik legnagyobb folyója, több mint 4500 km-en keresztül hömpölyög Kínából keresztül Indokínán, és alapvetően meghatározza a környékén élők életét. Ez adja a rizstermeléshez szükséges vizet, és a folyó mentén élők fő fehérje forrását, a halat. Fontosságát tükrözi a neve is: a Mae Nam Khong a thai nyelveken - amelynek családjába tartozik a laó nyelv is - annyit tesz mint "Minden folyók anyja".
Laoszban az utóbbi évtizedekben még egy különösen fontos szerepe van a Mekongnak: mivel az ország területe túlnyomó részben trópusi erdőkkel borított hegyvidék, ezért óriási vízi erőműveket építettek Laoszban, és a vízi energiával előállított áram az egyik legjelentősebb laoszi exportcikk, elsősorban Thaiföld és Vietnám vásárolja fel a laó erőművekben előállított áramot.
A túráról rengeteg képet és videót készítettem, ha Buddha, a Nam Song folyó Nagája és a laoszi sávszélesség is úgy akarja, akkor egyet fel fogok nyesni a blogra.
Addig is itt van egy rövidke videó a fantasztikus túravezetőnkről, Mr Typhoonról, aki szekerezés közben nótával szórakoztatta a csoportját, vagy ahogy ő mondta: a testvéreit, a családját. A videón pár másodpercre feltűnik Bobby is, az amerikai veterán, aki 40 évvel ezelőtt vietnámiakat ölni jött ide, most viszont békésen együtt énekelget velük.
Malária
Egész Laosz, de különösen a folyó menti részek malária veszélyesek, ezért becsülettel szedem is a megelőzésre kapott gyógyszert, a Malarone-t. A malária ellen számos trópusi betegséggel ellentétben nem létezik védőoltás, mert nem vírus vagy baktérium terjeszti, hanem egy parazita. Az élősködő a szúnyog csípésével kerül az ember szervezetébe, ahol a vérárammal eljut a májba, ott elszaporodik, és onnan kiárad a szervezetbe, ami a hírhedt maláriás rohamokat okozza. Kedves kis betegség, elég kegyetlenül ergya. Mivel csúnyán meg lehet benne halni, ezért becsületesen szedem is a Malarone-ból a megelőzésre előírt adagot.
Tegnap este hazafelé meg is csipkedtek a szúnyogok rendesen (ugye folyóparton vagyunk, a szúnyogirtást meg kb annyira veszik itt komolyan mint a HACCP-t), és úgy tűnik ezekre a trópusi moszkitókra a szúnyogriasztó nem hat, legfeljebb a napalm... így azt hiszem jól döntöttem amikor nem hallgattam azokra, akik szerint a malária gyógyszer veszélyes, ne szedjem be, csak fújkáljam magam szúnyogriasztóval. Tény, hogy egy korábbi malária gyógyszer, a Lariam rendkívül komoly mellékhatásokat tudott okozn, a hallucinációtól kezdve a depresszión át az öngyilkosságig, szerencsére az alig pár éves Malarone már sokkal biztonságosabb, bár ez is alaposan leterheli az immunrendszert, ezért nem is lehet tovább szedni 28 napnál: a tegnap kijött herpeszemet, és az egy héttel ezelőtti hasmenést, a két nappal ezelőtti hangulat ingadozásaimat kezdem egyre inkább a Malarone mellékhatásainak számlájára írni. Bár egy herpesz, és némi hiszti azon hogy milyen szar is Vang Vieng, még mindig sokkal jobb mint maláriás rohamok közt bitang pusztulatosan fostos véget érni egy laoszi állami kórházban.
Ennyi volt mára, Csőő Babi néni, elmentem aludni, holnap reggel indulok tovább Luang Prabangba.
A Mekong deltás videjó nem ment fel, de helyette nézhettek vietnámi énekeseket, akik a turisták kedvéért elénekeltek egy egyszerű dalt, ami semmit nem akart, csak pár dollár jattot a nóta végén.
Laoszi töpörtyű
A tegnapi poszt befejezése után visszaindultam a szállásra, de még betértem egy sörre és egy Sang Som-kólára egy kiülős helyre, ahol egy raklapnyi ausztrál döglődött éppen és Family Guyt nézett. Ezen foglalatosságom alatt egy idő múlva odajött hozzám a pultos, és megkérdezte, nem akarok-e az asztalukhoz átülni, mert ne üljek már itt egyedül. Így hát átültem a három laó közé: az egyikőjük a hely tulajdonosa volt, a másik egy hegymászó iskolát vezetett Vang Viengben, a harmadik pedig buszt. Sörözgettek, mellé töpörtyűt majszoltak és beszélgettek. Mindannyian viszonylag jól tudtak angolul - hiszen a turizmusból éltek - és jót beszélgettünk a világ dolgairól. Ellentétben más környékbeli országgal, ők hallottak már Magyarországról, sőt arra is jól emlékeztek, hogy a vietnámi háború alatt segítettünk Laoszon, személyesen is ismernek több orvost és mérnököt, aki nálunk tanult 20-30 évvel ezelőtt. (Laosz történelméről lesz majd egy külön poszt később, Luang Prabangban) A poharazgazás előrehaladtával aztán felfedeztük a közös vonásokat az országainkban: Laoszt is alaposan szopóágra tette a történelem, nekik sincs tengerpartjuk, és ők is szeretik a töpörtyűt. Sőt, a Laoszi Néphadsereg mind a mai napig nagy számban rendszerben tartja a Magyarországtól kapott AMD 65 gépkarabélyokat. Fantasztikus,nem? :)
Megtudtam azt is, hogy Chan-nak, a buszsofőrnek van egy kislánya, aki a fiatalon elhunyt nővérének a reinkarnációja - annyira kötődött hozzá a nővére, hogy a halála után a lelke a kislányában született újra.
A sörözgetés vége felé hozzánk csapódott egy ausztrál srác, aki éppen az Australia Dayt ünnepelte, és már láthatóan jóságosra itta magát. A sörözés végeztével aztán Channal és a söröző laó tulajával elmentünk bulizni, és innentől ugyan az a sztori következett, mint amit a tegnapi posztban leírtam, csak most laókkal közösen sodródtam Vang Vieng lüktető éjszakai életében.
Mekong Delta
Még Vietnámban tettem egy egész napos túrát a Mekong deltavidékére. A Mekong a Föld egyik legnagyobb folyója, több mint 4500 km-en keresztül hömpölyög Kínából keresztül Indokínán, és alapvetően meghatározza a környékén élők életét. Ez adja a rizstermeléshez szükséges vizet, és a folyó mentén élők fő fehérje forrását, a halat. Fontosságát tükrözi a neve is: a Mae Nam Khong a thai nyelveken - amelynek családjába tartozik a laó nyelv is - annyit tesz mint "Minden folyók anyja".
Laoszban az utóbbi évtizedekben még egy különösen fontos szerepe van a Mekongnak: mivel az ország területe túlnyomó részben trópusi erdőkkel borított hegyvidék, ezért óriási vízi erőműveket építettek Laoszban, és a vízi energiával előállított áram az egyik legjelentősebb laoszi exportcikk, elsősorban Thaiföld és Vietnám vásárolja fel a laó erőművekben előállított áramot.
A túráról rengeteg képet és videót készítettem, ha Buddha, a Nam Song folyó Nagája és a laoszi sávszélesség is úgy akarja, akkor egyet fel fogok nyesni a blogra.
Addig is itt van egy rövidke videó a fantasztikus túravezetőnkről, Mr Typhoonról, aki szekerezés közben nótával szórakoztatta a csoportját, vagy ahogy ő mondta: a testvéreit, a családját. A videón pár másodpercre feltűnik Bobby is, az amerikai veterán, aki 40 évvel ezelőtt vietnámiakat ölni jött ide, most viszont békésen együtt énekelget velük.
Malária
Egész Laosz, de különösen a folyó menti részek malária veszélyesek, ezért becsülettel szedem is a megelőzésre kapott gyógyszert, a Malarone-t. A malária ellen számos trópusi betegséggel ellentétben nem létezik védőoltás, mert nem vírus vagy baktérium terjeszti, hanem egy parazita. Az élősködő a szúnyog csípésével kerül az ember szervezetébe, ahol a vérárammal eljut a májba, ott elszaporodik, és onnan kiárad a szervezetbe, ami a hírhedt maláriás rohamokat okozza. Kedves kis betegség, elég kegyetlenül ergya. Mivel csúnyán meg lehet benne halni, ezért becsületesen szedem is a Malarone-ból a megelőzésre előírt adagot.
Tegnap este hazafelé meg is csipkedtek a szúnyogok rendesen (ugye folyóparton vagyunk, a szúnyogirtást meg kb annyira veszik itt komolyan mint a HACCP-t), és úgy tűnik ezekre a trópusi moszkitókra a szúnyogriasztó nem hat, legfeljebb a napalm... így azt hiszem jól döntöttem amikor nem hallgattam azokra, akik szerint a malária gyógyszer veszélyes, ne szedjem be, csak fújkáljam magam szúnyogriasztóval. Tény, hogy egy korábbi malária gyógyszer, a Lariam rendkívül komoly mellékhatásokat tudott okozn, a hallucinációtól kezdve a depresszión át az öngyilkosságig, szerencsére az alig pár éves Malarone már sokkal biztonságosabb, bár ez is alaposan leterheli az immunrendszert, ezért nem is lehet tovább szedni 28 napnál: a tegnap kijött herpeszemet, és az egy héttel ezelőtti hasmenést, a két nappal ezelőtti hangulat ingadozásaimat kezdem egyre inkább a Malarone mellékhatásainak számlájára írni. Bár egy herpesz, és némi hiszti azon hogy milyen szar is Vang Vieng, még mindig sokkal jobb mint maláriás rohamok közt bitang pusztulatosan fostos véget érni egy laoszi állami kórházban.
Ennyi volt mára, Csőő Babi néni, elmentem aludni, holnap reggel indulok tovább Luang Prabangba.
A Mekong deltás videjó nem ment fel, de helyette nézhettek vietnámi énekeseket, akik a turisták kedvéért elénekeltek egy egyszerű dalt, ami semmit nem akart, csak pár dollár jattot a nóta végén.
"Bitang pusztulatosan" érdekes ez a blog (is) :))
VálaszTörlés