Shit happens...
Nem vagyok túl fényes formában, kevés lesz a vicceskedés ebben a posztban. Tegnap délután a kínai negyedből hazafelé Bangkokban már éreztem, hogy valami nem teljesen frankó. Először a kínai újév fesztivál közepén tört rám a hasmenés - aztán hazafelé már nem is tűnt annyira melegnek a meleg, nem izzadtam, sőt elkezdtem fázni. Frankó, benyeltem valami bacit vagy vírust, ki tudja. Az egy nappal azelőtti utcai hal már nem lehetett a ludas, ellenben tucatnyi dologtól lehet errefelé ilyen hasmenéses-lázas problémája az embernek. Elsősorban arra a raklapnyi jégre gyanakszom, amit Bangkokban a sörömbe tett a barom pincér, bár finoman utaltam rá, hogy meg ne próbálja mert elvágom a nyakát... A jeget sok helyen csapvízből készítik, úgyhogy jéggel inni bármit is nem túl egészséges dolog errefelé. Most sem vagyok még teljesen jól, de valamivel már jobban mint tegnap, az úti patikából szedem az ilyen esetre magammal hozott szereket.
Bangkok, kínai negyed
Az utolsó nap Bangkokban mindenképpen fel akartam keresni a Chinatown-t, egyrészt egyébként is rajta volt a bakancslistán, másrészt pedig a kínai holdújév miatt nagy ünneplés volt. A szállodából Skytrain-el és a Chao Phraya-n közlekedő menetrend szerinti hajójárattal jutottam el. A kikötőnél leszállva teljesen halottnak tűnt a városrészt, a boltok zárva, emberek sehol... már azt hittem hogy rossz időben jöttem, amikor a szűk utcácskákon keresztül kijutottam a Chinatown fő utcájára, és egy óriási népünnepélybe csöppentem. De tényleg óriásiba, az egész úgy nézett ki, mintha a kínai negyed minden lakója extasy-t tolt volna, pörögtek fel-alá. Utcai árusok mindenhol, és nagy csörömpöléssel fel-le vonultak a kisebb-nagyobb kínai sárkány bábuk.
Ja, a kínai negyedet megelőző napon jártam a királyi palotában, de egyrészt most nincs hangulatom erről írni, másrészt meg ez igencsak touristy célpont, szép meg minden, akit érdekel nézze meg a neten.
Út Vientiane-be
Bangkokból este 8-kor induló vonattal jutottam el a thai-laoszi határig. A szállodások jó fejek voltak, leboltoltuk hogy kevesebb mint fél napi pénzért maradhatok 6-ig a szobábam, így a kínai negyed után le tudtam dőlni és vacogva aludni egy keveset, másrészt le tudtam tusolni az egész éjszakás út előtt.
A vonat tele volt Laosz party-városába, Vang Viengbe tartó ausztrál, angol és kanadai diákokkal.Egyébként teljesen kulturált volt, bár csak másod osztályra sikerült jegyet szereznem. Kis lehajtható fülkében aludtunk, de nem kupékban, hanem a folyosó mentén két oldalt.
A kis kuckók teljesen elszeparálhatók voltak, a vonat maga légkondicionált, így dumáltam kicsit az angol szomszédommal, majd felmásztam és szinte az egész 12 órás utat végigaludtam - egyedül éjszaka ébredtem fel hidegrázásra, akkor felvettem a polárfelsőmet és durmoltam tovább.
Érkezés Laoszba
A vonat laza 1,5 órás késéssel érkezett meg Nong Khai-ba a thai-laoszi határra, de ennyi errefelé teljesen belefér. A határon átszálltunk egy másik vonatra, ami átvitt minket a Barátság-hídon laoszi oldalra. Itt pár perc alatt beütötték 30 dollár ellenében a vízumot, harcoltam kicsit a tuktukos hiénákkal, majd összefogva pár ausztrál és svájci arccal közösen béreltünk egy tuktukot és bejöttünk a határtól 20 km-re lévő Vientiane-be, Laosz fővárosába.
Út közben beszélgettem az útitársakkal, hogy ki hogyan került ilyen messzire otthonról. Mindegyikük 20-25 közti korú volt, és több hónapos déleket-ázsiai túrát csináltak. Egy svájci lány például egymaga úton volt november közepe óta, Vietnámba kezdte, Thaiföld és Kambodzsa után most Laoszt járja végig, utána átrepül Baliba és Borneóra. A többiek nagyjából ugyan így voltak, csak más irányból járták végig a térséget. A sárga irigység elővett picit, talán később majd választ találok arra, hogy ilyen fiatalon ezt hogyan tudják finanszírozni? OK, nem drága a térség, de azért napi 30-50 dollár a megélhetési költség még hátizsákos szállással együtt is, plusz útiköltség - ez azt jelenti hogy huszonévesen simán mobilizálni tudnak útiköltséggel együtt 10-15 ezer dollárt, amiből szép ráérősen 2-3 hónapig körbeutazgatják és körbebulizzák egész Délkelet-Ázsiát.
Én az otthoni viszonylatban jónak számító állásommal nem tehetem ezt meg, itt pedig Vientiane tele van a zömmel angolszász és európai aranyifjakkal.
Vientiane-ban
Vientiane, Laosz fővárosa (helyi nevén Viang Chan) nem túl izgalmas hely, nyoma sincs a többi délkelet-ázsiai fővárosban tapasztalható forrongó nyüzsgésnek. Nincs hömpölygő őrült forgalom sem, így béreltem egy robogót egy napra 10 dollárért, és körbemotoroztam az egész várost pár óra alatt. Egy-két szebb wat-on kívül nincs nagyon itt semmi, eredetileg nem is akartam megállni itt, de a betegség miatt nem akartam tovább utazni ahogy terveztem, a 24 órás út durva lett volna. De holnap megyek és tovább Vang Viengbe, ahol legalább 3 napot végre egy helyben szeretnék tölteni, és lazítani. Kicsit fárasztó már ez az állandó mászkálás. Vang Vieng pedig kitűnek alkalmas a lazításra.
Nem vagyok túl fényes formában, kevés lesz a vicceskedés ebben a posztban. Tegnap délután a kínai negyedből hazafelé Bangkokban már éreztem, hogy valami nem teljesen frankó. Először a kínai újév fesztivál közepén tört rám a hasmenés - aztán hazafelé már nem is tűnt annyira melegnek a meleg, nem izzadtam, sőt elkezdtem fázni. Frankó, benyeltem valami bacit vagy vírust, ki tudja. Az egy nappal azelőtti utcai hal már nem lehetett a ludas, ellenben tucatnyi dologtól lehet errefelé ilyen hasmenéses-lázas problémája az embernek. Elsősorban arra a raklapnyi jégre gyanakszom, amit Bangkokban a sörömbe tett a barom pincér, bár finoman utaltam rá, hogy meg ne próbálja mert elvágom a nyakát... A jeget sok helyen csapvízből készítik, úgyhogy jéggel inni bármit is nem túl egészséges dolog errefelé. Most sem vagyok még teljesen jól, de valamivel már jobban mint tegnap, az úti patikából szedem az ilyen esetre magammal hozott szereket.
A szállodában ahol most vagyok, éppen karaoke partyt rendeztek az étteremben. Thai popslágerekre nyomják a részeg fahangú laók,küszködve a hangmagassággal és az alkohollal, kevés szörnyűbbet lehet elképzelni...
Bangkok, kínai negyed
Az utolsó nap Bangkokban mindenképpen fel akartam keresni a Chinatown-t, egyrészt egyébként is rajta volt a bakancslistán, másrészt pedig a kínai holdújév miatt nagy ünneplés volt. A szállodából Skytrain-el és a Chao Phraya-n közlekedő menetrend szerinti hajójárattal jutottam el. A kikötőnél leszállva teljesen halottnak tűnt a városrészt, a boltok zárva, emberek sehol... már azt hittem hogy rossz időben jöttem, amikor a szűk utcácskákon keresztül kijutottam a Chinatown fő utcájára, és egy óriási népünnepélybe csöppentem. De tényleg óriásiba, az egész úgy nézett ki, mintha a kínai negyed minden lakója extasy-t tolt volna, pörögtek fel-alá. Utcai árusok mindenhol, és nagy csörömpöléssel fel-le vonultak a kisebb-nagyobb kínai sárkány bábuk.
Ja, a kínai negyedet megelőző napon jártam a királyi palotában, de egyrészt most nincs hangulatom erről írni, másrészt meg ez igencsak touristy célpont, szép meg minden, akit érdekel nézze meg a neten.
Út Vientiane-be
Bangkokból este 8-kor induló vonattal jutottam el a thai-laoszi határig. A szállodások jó fejek voltak, leboltoltuk hogy kevesebb mint fél napi pénzért maradhatok 6-ig a szobábam, így a kínai negyed után le tudtam dőlni és vacogva aludni egy keveset, másrészt le tudtam tusolni az egész éjszakás út előtt.
A vonat tele volt Laosz party-városába, Vang Viengbe tartó ausztrál, angol és kanadai diákokkal.Egyébként teljesen kulturált volt, bár csak másod osztályra sikerült jegyet szereznem. Kis lehajtható fülkében aludtunk, de nem kupékban, hanem a folyosó mentén két oldalt.
A kis kuckók teljesen elszeparálhatók voltak, a vonat maga légkondicionált, így dumáltam kicsit az angol szomszédommal, majd felmásztam és szinte az egész 12 órás utat végigaludtam - egyedül éjszaka ébredtem fel hidegrázásra, akkor felvettem a polárfelsőmet és durmoltam tovább.
 |
| Hálófülke |
A vonat laza 1,5 órás késéssel érkezett meg Nong Khai-ba a thai-laoszi határra, de ennyi errefelé teljesen belefér. A határon átszálltunk egy másik vonatra, ami átvitt minket a Barátság-hídon laoszi oldalra. Itt pár perc alatt beütötték 30 dollár ellenében a vízumot, harcoltam kicsit a tuktukos hiénákkal, majd összefogva pár ausztrál és svájci arccal közösen béreltünk egy tuktukot és bejöttünk a határtól 20 km-re lévő Vientiane-be, Laosz fővárosába.
Út közben beszélgettem az útitársakkal, hogy ki hogyan került ilyen messzire otthonról. Mindegyikük 20-25 közti korú volt, és több hónapos déleket-ázsiai túrát csináltak. Egy svájci lány például egymaga úton volt november közepe óta, Vietnámba kezdte, Thaiföld és Kambodzsa után most Laoszt járja végig, utána átrepül Baliba és Borneóra. A többiek nagyjából ugyan így voltak, csak más irányból járták végig a térséget. A sárga irigység elővett picit, talán később majd választ találok arra, hogy ilyen fiatalon ezt hogyan tudják finanszírozni? OK, nem drága a térség, de azért napi 30-50 dollár a megélhetési költség még hátizsákos szállással együtt is, plusz útiköltség - ez azt jelenti hogy huszonévesen simán mobilizálni tudnak útiköltséggel együtt 10-15 ezer dollárt, amiből szép ráérősen 2-3 hónapig körbeutazgatják és körbebulizzák egész Délkelet-Ázsiát.
Én az otthoni viszonylatban jónak számító állásommal nem tehetem ezt meg, itt pedig Vientiane tele van a zömmel angolszász és európai aranyifjakkal.
NO EURO!
Ma egy pénzváltó előtt tanúja voltam egy érdekes jelenetnek: egy német pár akart beváltani némi eurót laoszi pénzre, kip-re. A pénzváltós pedig közölte velük, hogy "Sorry, no euro" eurót nem fogadnak el, csak amerikai, angol vagy kanadai dollárt, angol fontot, vagy svájci frankot. Tavaly áprilisban egyébként tőlem sem akartak elfogadni eurót Libanonban, csak amerikai dollárt. Ennyit a közös európai pénzről, a saját élményemből okulva az útra csak és kizárólag amerikai dollárt hoztam magammal, nincs is semmi probléma vele.
Vientiane-ban
Vientiane, Laosz fővárosa (helyi nevén Viang Chan) nem túl izgalmas hely, nyoma sincs a többi délkelet-ázsiai fővárosban tapasztalható forrongó nyüzsgésnek. Nincs hömpölygő őrült forgalom sem, így béreltem egy robogót egy napra 10 dollárért, és körbemotoroztam az egész várost pár óra alatt. Egy-két szebb wat-on kívül nincs nagyon itt semmi, eredetileg nem is akartam megállni itt, de a betegség miatt nem akartam tovább utazni ahogy terveztem, a 24 órás út durva lett volna. De holnap megyek és tovább Vang Viengbe, ahol legalább 3 napot végre egy helyben szeretnék tölteni, és lazítani. Kicsit fárasztó már ez az állandó mászkálás. Vang Vieng pedig kitűnek alkalmas a lazításra.
 |
| That Luang, Vientiane, Laosz |
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése