Ma lenyegeben egesz nap uton voltam. Reggel 10-re az aleppoi buszallomason voltam ahogy kertek a jegyeladok tegnap. Persze nem indultunk el csak a szokasos arab precizitassal negyed ora kesessel, mert vartunk par kesot. A busz egy szakadt koszos szar volt ami melosokat szallitott Libanonba, irto kenyelmetlen ulesekkel. A melosokkal egyebkent semmi gond nem volt, sot jo fejek is voltak mert az ut vegenel fent hagytam a kabatomat a taroloban, es ok szoltak.
Nagyobb gond volt, hogy valami miatt a szireket extran szopattak a hataron, es ezert harom kerek oran at alltunk a libanoni beleptetesre varva. Se wc, se hideg ihato folyadek, se semmi nem volt. Az ut onmagaban 5 oras volt ezert szinte semmit nem ittam egesz nap, reggel is csak egy gyors szendvicset ettem a szallodaban, igy a hataron pacolodas utan mar szinte remegtem a szomjusagtol es ehsegtol.
A nagyon strapas buszozas utan elerkeztem a kovetkezo uticelomhoz, Byblos vagy arabul Jbail varosaba. Az ut soran egyebkent sokszor kellett figyelni arra hogy az europai es az arab elnevezesek elteroek. Damaszkusz-Dimasq, Aleppo-Alep, Palmyra-Tadmor, Tripoli-Tablous, Byblos-Jbail, stb. Az arabok tobbnyire nem ismerik az europai elnevezest, ezert a jegyvasarlasok kulonosen problemasak voltak: a buszallomasokon csak arab feliratok voltak, angolul alig ertett valaki, az europai helysegneveket nem ertettek... Ezert ultra minimal angollal kommunkaltam: BUS, JBAIL es hasonlok.
Tehat a 8 oras ut utan teljesen kifacsarva megerkeztem Byblosba. A kinezett szallodat gyorsan megtalaltam - es dobtam egy hatast. A szobam rendkivul kulturalt, a kozvetlen elotte levo tengerre nez, bekoltozeskor a nap epp bebukott a tengerbe . A szemelyzet baratsagos es mar jeleztek hogy varnak lent egy italra. Azonnal lecsuszott ket jeghideg Almaza....
Byblos varosa egeszen gyonyoru, egy nagyon rendben tartott mediterran ekszeresdoboz. Senkin sincs fejkendo, a csajok lengen oltoznek, az emberek felszabadultabbak es baratsagosak, a varoska tip-top, mindenhol lehet kapni sort, majd mindenki beszel angolul, sehol sincs az arcomba tolva az elnok kepe... igen, ez a mamorito szabadsag, ez Libanon, ami ma szamomra valoban olyan volt a kokemeny diktatura feszult hangulata es a kinzo utazas utan, ahogyan az okorban kivtak ezt a csodas orszagot: Kanaan. A megerkezesem is hasonlo volt Mozesehez, bar en kisse kevesebbet szivtam elotte, es ha jol emlekszem o vegul nem is lephetett Kanaan foldjere, mig en mar tul vagyok egy isteni Humuszon es harom Almaza soron.Libanon, szeretlek!! :)
Nagyobb gond volt, hogy valami miatt a szireket extran szopattak a hataron, es ezert harom kerek oran at alltunk a libanoni beleptetesre varva. Se wc, se hideg ihato folyadek, se semmi nem volt. Az ut onmagaban 5 oras volt ezert szinte semmit nem ittam egesz nap, reggel is csak egy gyors szendvicset ettem a szallodaban, igy a hataron pacolodas utan mar szinte remegtem a szomjusagtol es ehsegtol.
A nagyon strapas buszozas utan elerkeztem a kovetkezo uticelomhoz, Byblos vagy arabul Jbail varosaba. Az ut soran egyebkent sokszor kellett figyelni arra hogy az europai es az arab elnevezesek elteroek. Damaszkusz-Dimasq, Aleppo-Alep, Palmyra-Tadmor, Tripoli-Tablous, Byblos-Jbail, stb. Az arabok tobbnyire nem ismerik az europai elnevezest, ezert a jegyvasarlasok kulonosen problemasak voltak: a buszallomasokon csak arab feliratok voltak, angolul alig ertett valaki, az europai helysegneveket nem ertettek... Ezert ultra minimal angollal kommunkaltam: BUS, JBAIL es hasonlok.
Tehat a 8 oras ut utan teljesen kifacsarva megerkeztem Byblosba. A kinezett szallodat gyorsan megtalaltam - es dobtam egy hatast. A szobam rendkivul kulturalt, a kozvetlen elotte levo tengerre nez, bekoltozeskor a nap epp bebukott a tengerbe . A szemelyzet baratsagos es mar jeleztek hogy varnak lent egy italra. Azonnal lecsuszott ket jeghideg Almaza....
Byblos varosa egeszen gyonyoru, egy nagyon rendben tartott mediterran ekszeresdoboz. Senkin sincs fejkendo, a csajok lengen oltoznek, az emberek felszabadultabbak es baratsagosak, a varoska tip-top, mindenhol lehet kapni sort, majd mindenki beszel angolul, sehol sincs az arcomba tolva az elnok kepe... igen, ez a mamorito szabadsag, ez Libanon, ami ma szamomra valoban olyan volt a kokemeny diktatura feszult hangulata es a kinzo utazas utan, ahogyan az okorban kivtak ezt a csodas orszagot: Kanaan. A megerkezesem is hasonlo volt Mozesehez, bar en kisse kevesebbet szivtam elotte, es ha jol emlekszem o vegul nem is lephetett Kanaan foldjere, mig en mar tul vagyok egy isteni Humuszon es harom Almaza soron.Libanon, szeretlek!! :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése