A ventillator csendben forgott a plafonon, kellemes szellot biztositva a szallodai szobaban, mikozben annak negyven koruli holgy lakoja az irogepe fele hajolva meredt maga ele. A balkon ajtajanak behajtott hatalmas, zold szinu zsalugaterein keresztul beszurodott a lemeno nap fenye, narancsos arnyalatura festve a szoba viktorianus korabeli elegans butorait.
Kopogtak.
- Jojjon fiam!
- Oui, madmoiselle? -lepett be a bejarati ajton egy alig huszeves arab szallodai inas.
- Az ordog vigye el, mar mondtam maganak hogy nem vagyok madmoiselle, hanem Lady Agatha!
- Oui madm... Lady Agatha!
Lady Agatha neman fustolgott magaban.
Ehh... Nincs annal nevetsegesebb, mint egy francia akcentussal angolul beszelo arab. Ezek aztan gyorsan magukeva tettek a csigazabalo gyarmatositoik osszes rossz tulajdonsagat!
- Hozzon nekem egy kavet fiam. De rendes kave legyen am, nem zaccos torok mosogatole! Es ha meg egyszer kardamont mer tenni a kavemba, hat eskuszom hogy magara ontom. Right?
- Oui, Lady Agatha! - azzal az inas fancsali keppel sietve tavozott. A folyosora kierve valogatott arab szidalmakat mormogott a vekonyka bajusza alatt a zsembes brit nore.
Lady Agatha meglehetosen rossz passzban volt. Megviselte a kozel egy hetes ut Londonbol Isztambulon at Aleppoba. Raadasul a munkajaval sem ugy haladt ahogy tervezte, ami kulon bosszusaggal toltotte el.
Ezer ordog es pokol. Mi a fenet keresek en itt Aleppoban, ebben a rettenetes hosegben, ahelyett hogy a kellemes angliai nyarban uldogelnek a kertemben, vagy locsolnam a viragokat? E helyett itt fovok a melegben 3000 merfoldre otthonrol, amig Max kint turja a sivatagban a homokot es hulye romai kori csecsebecseket gyujtoget. Mekkora marhasag, nincs ott semmi mas csak homok, teveszar meg beduinok. Egyebkent is, az eletemet eluntam a vonaton zotykolodesben, abban a nyomorult kicicomazott kalickaban a hajbokolo csigazabalo pincerek kozott. Meg tudnam fojtani aki kitalalta ezt az Orient Expresszt....
Varjunk csak?! Megfojtani... Orient Expressz.... Bloody hell, igen, ez az!!
Lady Agatha hosszu ido utan eloszor elmosolyodott, belekortyolt a whiskey-be, kozelebb huzta az asztalhoz a nehez, brokattal diszitett karosszeket, es Remington irogepen elkezdte gepelni:
Az irogep utemes kopogasa mellett kozben a hatterben egesz Aleppo zengett-bongott, ahogy a szamtalan minaretben a muezzinek belekezdtek az esti ima eneklesebe.
Allahu Akhbar! Allahuuuuu Akhbar!
Aleppo, Baron Hotel
A fenti kis szosszenet teljes egeszeben a kepzelet szulemenye, am valos tenyeken alapszik. Az eszak-sziriai Aleppoban vagyok, es az itteni szallasom a hires Baron Hotel. Ez a szalloda 1911-ben epult, es akkoriban ez volt a Kozel-Kelet egyik keves, minden igenyt kielegito szallodaja. Minden erre jaro hires, vagy gazdag ember meg is fordult benne. A vendegkonyveben olyan nevek szerepelnek mint Charles Lindhberg, Arabiai Lawrence, Theodore Roosevelt, Agatha Christie, es szerenysegem. :)
Kevesbe ismert teny, hogy a hires krimiiro ebben a szallodaban irta meg 1934-ben a Gyilkossag az Orient Expresszen elso felet, amelyet kesobb Isztambulban, a hires luxus-expressz vegallomasatol nem messze fejezett be. A Baron Hotel fenye mara mar erosen megkopott, es a fenyuzesre vagyo vendegek mar az ujonnan epult 4-5 csillagos szallodakba mennek. De a berendezese, es a dekoraciok egy az egyben a 20-as 30-as evek vilagat idezik. A szobak belmagassaga 4-5 meter, hatalmas odon szekrenyek, asztalok, butorok vannak mindenhol. Minden nagyon oreg es nagyon felujitasra szorul, de a hangulata ezzel egyutt elbuvolo. Mintha egy muzeumban szallna meg az ember.
Aleppoban, Sziria masodik legnagyobb varosaban masfel napot toltottem. A varos az okori Palmyra pusztulasa utan, amirol par poszttal elobb irtam, atvette a regionalis kereskedelmi kozpont szerepet, es a hires selyemut vegallomasa lett. Oriasi kereskedelmi forgalmat bonyolitott le sok szaz even keresztul, e tekintetben Damaszkusznal is sokkal jelentosebb volt.
Tegnap egesz nap esett, igy elegge beszukultek a lehetosegeim, tetejebe ronggya is aztam. Ma viszont vegre ismet ragyogott a nap, igy bebarangoltam Aleppo ovarosat. Ez mereteben a damaszkuszival megegyezo, am teljesen mas hangulatot ad.A varos kozpontja termeszetesen itt is a nagymecset, amit itt is Omajjad mecsetnek hivnak. Ezt oleli korul a bazarvaros, ami kisebb mint a damaszkuszi, am a kicsi szuk utcacskaival, es a bazarban dolgozo kezmuves mesterekkel egeszen elbuvolo. A bazarban jarva-kelve az az erzese az embernek, hogy itt ot-hatszaz eve is ugyan igy teltek a mindennapok. A mesterek ugyan azokkal az evszazados kezmozdulatokkal allitjak elo ugyan azokat az arukat, a bazarosok ugyan ugy kinaljak kantalva a portekaikat mint sok-sok generacioval korabban a felmenoik. A szereplok csak ruhat csereltek, de az aleppoi bazar valtozatlan maradt.
Holnap 8 nap utan elhagyom Sziriat, es Libanonban folytatom utamat. Elso allomasom Libanon leghangulatosabb kisvarosa, a tengerparti Byblos lesz, innen a meseszep Quadisha volgybe es az azt korulvevo hegyekbe megyek. Ezutan a Bekaa-volgy es Baalbek varosa kovetkezik (Ivannak veszek Hezbollahos szuvenirt, ahogy igertem :) ), majd visszaterek Bejrutba egy napra, es belevetem magam a nyuzsgo varos hires ejszakai eletebe. Szombat reggel pedig var a madar, es repulok haza.
Kopogtak.
- Jojjon fiam!
- Oui, madmoiselle? -lepett be a bejarati ajton egy alig huszeves arab szallodai inas.
- Az ordog vigye el, mar mondtam maganak hogy nem vagyok madmoiselle, hanem Lady Agatha!
- Oui madm... Lady Agatha!
Lady Agatha neman fustolgott magaban.
Ehh... Nincs annal nevetsegesebb, mint egy francia akcentussal angolul beszelo arab. Ezek aztan gyorsan magukeva tettek a csigazabalo gyarmatositoik osszes rossz tulajdonsagat!
- Hozzon nekem egy kavet fiam. De rendes kave legyen am, nem zaccos torok mosogatole! Es ha meg egyszer kardamont mer tenni a kavemba, hat eskuszom hogy magara ontom. Right?
- Oui, Lady Agatha! - azzal az inas fancsali keppel sietve tavozott. A folyosora kierve valogatott arab szidalmakat mormogott a vekonyka bajusza alatt a zsembes brit nore.
Lady Agatha meglehetosen rossz passzban volt. Megviselte a kozel egy hetes ut Londonbol Isztambulon at Aleppoba. Raadasul a munkajaval sem ugy haladt ahogy tervezte, ami kulon bosszusaggal toltotte el.
Ezer ordog es pokol. Mi a fenet keresek en itt Aleppoban, ebben a rettenetes hosegben, ahelyett hogy a kellemes angliai nyarban uldogelnek a kertemben, vagy locsolnam a viragokat? E helyett itt fovok a melegben 3000 merfoldre otthonrol, amig Max kint turja a sivatagban a homokot es hulye romai kori csecsebecseket gyujtoget. Mekkora marhasag, nincs ott semmi mas csak homok, teveszar meg beduinok. Egyebkent is, az eletemet eluntam a vonaton zotykolodesben, abban a nyomorult kicicomazott kalickaban a hajbokolo csigazabalo pincerek kozott. Meg tudnam fojtani aki kitalalta ezt az Orient Expresszt....
Varjunk csak?! Megfojtani... Orient Expressz.... Bloody hell, igen, ez az!!
Lady Agatha hosszu ido utan eloszor elmosolyodott, belekortyolt a whiskey-be, kozelebb huzta az asztalhoz a nehez, brokattal diszitett karosszeket, es Remington irogepen elkezdte gepelni:
Gyilkossag az Orient Expresszen
Irta: Agatha Christie
Allahu Akhbar! Allahuuuuu Akhbar!
Aleppo, Baron Hotel
A fenti kis szosszenet teljes egeszeben a kepzelet szulemenye, am valos tenyeken alapszik. Az eszak-sziriai Aleppoban vagyok, es az itteni szallasom a hires Baron Hotel. Ez a szalloda 1911-ben epult, es akkoriban ez volt a Kozel-Kelet egyik keves, minden igenyt kielegito szallodaja. Minden erre jaro hires, vagy gazdag ember meg is fordult benne. A vendegkonyveben olyan nevek szerepelnek mint Charles Lindhberg, Arabiai Lawrence, Theodore Roosevelt, Agatha Christie, es szerenysegem. :)
Kevesbe ismert teny, hogy a hires krimiiro ebben a szallodaban irta meg 1934-ben a Gyilkossag az Orient Expresszen elso felet, amelyet kesobb Isztambulban, a hires luxus-expressz vegallomasatol nem messze fejezett be. A Baron Hotel fenye mara mar erosen megkopott, es a fenyuzesre vagyo vendegek mar az ujonnan epult 4-5 csillagos szallodakba mennek. De a berendezese, es a dekoraciok egy az egyben a 20-as 30-as evek vilagat idezik. A szobak belmagassaga 4-5 meter, hatalmas odon szekrenyek, asztalok, butorok vannak mindenhol. Minden nagyon oreg es nagyon felujitasra szorul, de a hangulata ezzel egyutt elbuvolo. Mintha egy muzeumban szallna meg az ember.
Aleppoban, Sziria masodik legnagyobb varosaban masfel napot toltottem. A varos az okori Palmyra pusztulasa utan, amirol par poszttal elobb irtam, atvette a regionalis kereskedelmi kozpont szerepet, es a hires selyemut vegallomasa lett. Oriasi kereskedelmi forgalmat bonyolitott le sok szaz even keresztul, e tekintetben Damaszkusznal is sokkal jelentosebb volt.
Tegnap egesz nap esett, igy elegge beszukultek a lehetosegeim, tetejebe ronggya is aztam. Ma viszont vegre ismet ragyogott a nap, igy bebarangoltam Aleppo ovarosat. Ez mereteben a damaszkuszival megegyezo, am teljesen mas hangulatot ad.A varos kozpontja termeszetesen itt is a nagymecset, amit itt is Omajjad mecsetnek hivnak. Ezt oleli korul a bazarvaros, ami kisebb mint a damaszkuszi, am a kicsi szuk utcacskaival, es a bazarban dolgozo kezmuves mesterekkel egeszen elbuvolo. A bazarban jarva-kelve az az erzese az embernek, hogy itt ot-hatszaz eve is ugyan igy teltek a mindennapok. A mesterek ugyan azokkal az evszazados kezmozdulatokkal allitjak elo ugyan azokat az arukat, a bazarosok ugyan ugy kinaljak kantalva a portekaikat mint sok-sok generacioval korabban a felmenoik. A szereplok csak ruhat csereltek, de az aleppoi bazar valtozatlan maradt.
Holnap 8 nap utan elhagyom Sziriat, es Libanonban folytatom utamat. Elso allomasom Libanon leghangulatosabb kisvarosa, a tengerparti Byblos lesz, innen a meseszep Quadisha volgybe es az azt korulvevo hegyekbe megyek. Ezutan a Bekaa-volgy es Baalbek varosa kovetkezik (Ivannak veszek Hezbollahos szuvenirt, ahogy igertem :) ), majd visszaterek Bejrutba egy napra, es belevetem magam a nyuzsgo varos hires ejszakai eletebe. Szombat reggel pedig var a madar, es repulok haza.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése