Ellenőrző listák és turista trükkök

Indulás előtti last minute checklist-et futtatok. Cipő OK, zoknik OK, 1 hosszúnadrág OK, rövidnadrágok OK, fehérnemű (mit finomkodjunk, férfiembernek az GATTYAA!!) OK, úszónadrág OK, pólók OK, sapka OK (fontos!), napgépet nem viszek, drága lenne elhagyni ott majd veszek valami original copy verszácsét három baht-ért. Fényképező OK, akkutöltő OK, telefon töltő OK, mp3 OK, fülhallgató OK, pulóver 1 db reptérig OK. Útlevél OK, bankkártyák OK, dollár kápéban Kambodzsába OK, tisztálkodó cuccok OK.
Kimaradt: az mp3 töltője, és fényképező állvány, shit, Bécs felé be kell ugornom értük otthonra. Meg kéne még egy  hasi-tasi is, kint a fő pénztárca és a mellék pénztárca játékot játszom majd. A fő pénztárca állandóan rejtve, póló alatt viselt hasitasiban,  vagy póló alatti nyakbaakasztósban,  a zsebtolvajok számára látható, elővett-zsebrevágott mellék pénztárcában pedig sosem lesz több pár tíz dollárnál. Ha kifogy a mellék bukszából a zseton, akkor a fő pénzforrásból zárt WC-ben kíváncsi szemek elől rejtve újratöltjük. Kipróbált módszer.

Hátizsákba pakoltam, semmi bőrőnd, semmi szemszonájt - a taktika az hogy főleg Kambodzsában ne laza nyugati utazgatónak tűnjek (= pumpolás céljára való fehér pénzeszsák, a helyieknek) hanem csóró "on budget" túrán levő, kicsit szakadt szürke egér hátizsákos turistának, aki vérre menő küzdelmet fog folytatni minden egyes tuk-tukossal egyetlen dollárnyi fuvardíj lealkudásáért is. Úgyhogy bőven pakoltam rocker pólókat, Kambóba majd "No Techno" vagy "Wigwam Rock Club" pólóbban fogok megérkezni, muahhahaa.
Vajon van egyáltalán  kambodzsai rockzene? Na,  majd a Heart of Darkness klubban kiderül, jesssz.

A hátizsák súlya 8.4 kg, a max megengedett súly a Qatarnál 23 kg, így kint felpakolhatok még 14 kilót. Ennyi helye lesz a vásárolt öccá' forintos Nike póloknak és társaiknak, a szuvenír kiselefántoknak, mini Buddha-szobroknak, az  "I love Cambodia" feliratú hüttőmágneseknek, és hasonló biz-bazoknak. Ez azért nem kevés, na.


Hello, IT!
És végül, magamban az este kiosztottam a "Nem az én munkám" verseny nyertesét - az Ismeretlen Helpdeskes személyének.
Ugye, mivel napjaim során Los Alamos-ban atomtitokkal dolgozom, ezért fő a szuperbiztonság. A szuperbiztos, agyon-enkriptált, törhetetlen szuper laptopomon domain looser jogosultságokkal rendelkezem. Ez több mint az átlag júzereké, de pölö a WiFi le van tiltva. Mivel feltett szándékom volt, hogy a blogot töltöm kintről is, ezért kértem hogy kivinném a céges csodamasinát, és külföldi utazáshoz engedélyezzék a WiFit.

Nos, be is állították - de csak azt. A szuperbiztonságossá tett rendszer rendületlenül a vállalati proxy-t keresi, hiába.
Az, hogy tudok internetezni, az egy másik történet, de ha nem vagyok kicsit találékonyabb az átlagnál, akkor elvittem volna 10 ezer km-re kb négy kilónyi felesleges súlyt a hálózatra csatlakoztathatatlan laptop személyében.
Nem, nem kapcsoltam ki a proxy keresést, máshogy internetezem, hagyjuk. :)

IT Crowd, bazzeg!!