Odaút - keleti kényelem

Szóval az történt, hogy némi gyötrődés után megérkeztünk. Mert 12 órát repülni Economy Class-on akkor se jó, ha közben Monica Bellucci jár az ember kedvében, pedig itt még erről sem volt szó.
Jelenleg itt döglök a némi nagyképűséggel "Convenient Grand Hotel"-nek elnevezett tiszta de semmi átlagon felüli szálláson.

Egy ilyen, több kontinentesen- és kultúrkörön átívelő úton az ember elég sűrűn kapja az arcába a benyomásokat.És mivel az utóbbi napom nagy részét utazva töltöttem el, az élményanyag nagyobb része még ebből való.

Tehát, először is a cég akikkel jöttünk, a Qatar Airways. Már neten olvastam róluk jókat, mindenféle versenyen állandóan dobogósok évek óta - de hogy tényleg ennyire jó, azt álmomban sem mertem gondolni. Adva van ugye az a tény, hogy 20-30%-al olcsóbban viszik az embert Thaiföldre, mint a nagy európai társaságok (Lufi, KLM, Air France, stb)

Ehhez képest amit már economy class-on is kap az ember: eleve 23 kg a megengedett poggyász, a standard 20 kg helyett. Apró figyelmesség, de jól esik.A paraszt economy class-os turista is menüből választhat - igaz, 2-3 fajta kaja van, lényegében A-B-C menü, de azért akkor is. Mindenki előtt saját LCD monitor, amin óriási mennyiségű filmet, zenét, TV műsort, játékot, stb lehet kiválasztani, természetesen rengeteg nyelvvel és felirattal. Mindenkis saját magának. A Bécsből induló gép karfájából Transformers-szerűen lehetett kihajtogatni a monitort és az étkezőasztalt. Csak néztem.

Nem túlzás. Tényleg ilyenek. Mind.

Aztán a léginénik. Hát, az állam kopogott. A légitársasági katalógusokból lelépő, kifejezetten nagyon csinos tip-top huszonéves lánykák, a Benetton-skála minden színében. Volt kicsit filippínó, kicsit kínai, kicsit arabos, teljesen európai. Egymás között is angolul beszéltek. Sehol a malévos, fél életüket levegőben töltött, mosolytalan negyvenes matrónák A Qatar-nál szerintem rájöttek, hogy a repjegyek nagy részét amúgy is a férfiak veszik meg, az arab országokban meg pláne...

Ilyen milliőben telt az út. A szemet gyönyörködtető léginénik ide-oda libegése és Family Guy nézés mellett sorban suhant el az ablakunk előtt Törökország, Irak, Kuvait, Bahrein. Majd átszálltunk Dohában egy iszonyat nagy Boeing 777-300-ra, amivel Bangkokig reppentünk. A vacsi után Indiát átaludtam, rám is fért.
A megérkezés után két órával egészen abszurd módon, Bangkok közepén szalonnát-májkrémet-libatepertőt falatoztunk lilahagymával és pálinkával a magyar ízekre hónapok óta kiéhezett jóapámmal, és egy teljesen másik kultúrkör élményzuhatagját kezdtük kapni. De ez már egy másik poszt története.