Tomb Raider

Ma hajnalban 4:30-kor várt rám Chom, a megbeszéltek szerint. Hosszú farmerben és pufi kabátban ült a recepció előtt, végül is csípős hajnali hideg volt, vagy 22 fok.

Elindultunk napfelkeltét nézni - erre nagyon vártam már, fantasztikus képeket láttam róla a neten. 

Angkor Wat

Az Angkor név fővárost jelent, és tudni kell róla hogy óriási nagy területen fekszik. Az egyes romok között több kilométer távolság van, a bejárásához legalább 3 nap szükséges, így a mai egy szem nappal éppen csak karcoltam a felszínét. Amit meg tudtam nézni 7 óra alatt, az a fő templom, Angkor Wat, mellette Angkor városát, és a mesés Ta Phnom templomot és a rá nőtt óriás fákat. 

Angkori napfelkelte fotózásra sietni kellett, mert turisták százai indultak a hajnali sötétségben tuktukon ugyan ezzel a cx0éllal Angkor felé. Chomot mindenesetre nem kellett biztatni, húzta neki rendesen, előzgettünk a tuktukkal folyamatosan. Az egy napos belépő (20 dollár) megvásárlása után rövidesen ott is voltunk a napfelkelte néző helynél. Átverekedve magam az erőszakos árusok hadán át, lépdeltem a hídon Angkor felé. 

Egy turista csoport mögött haladtam, és már bent voltunk Angkorban. Az idegenvezetőjük az egyik romnál azt mondta, maradjanak itt, ez a legjobb hely a napfelkelte nézéshez. Így én is itt maradtam - igen, a nézéshez valóban ez volt a legjobb hely, a fotózáshoz viszont nem. :) A híres kis tó 100-200 méterre odébb volt, de ezt csak utólag tudtam meg, mivel korom sötét volt és semmit nem lehetett látni a zseblámpák/telefonok fényén kívül. 

Így hát felmásztam a romra, és kiügyeskedtem magam egy kiszögelléshez, ahol nekiálltam felállítani a kamera állványt. Itt ért a második pech a nap során, mert elővétel után derült ki, hogy az állvány feje az utazás során eltört, így az állvány némileg használhatatlan lett. 

Mit némileg, teljesen. 

Füstölt az agyam rendesen, nade sebaj. Kézzel fogtam a fényképezőt az állványhoz, így is támasztott valamennyit. Elkezdtem fotózni, ahogy jött fel szépen lassan a nap.Ennek során vettem észre, hogy én nem azon a helyen vagyok ám, ahol akartam lenni. De ekkora már olyan szép nagy tömeg volt, hogy inkább maradtam ott, ahol voltam. Készítettem annyi képet amennyit lehetett, majd már napfelkelte után kissé bosszúsan lemásztam. Azért csak kissé bosszúsan, mert egyrészt a kis dolgoknak is örülni kell, másrészt amikor odaballagtam a tóhoz, hogy pár ajándék képet készítsek onnan ahonnan kell, végül mégis mákom lett. Angkor Wat teteje felett lévő napkorong elé beúszott pár kisebb sötét felhő, így szinte pontosan ugyan azok a fényviszonyok álltak elő, mint napfelkeltekor. Juhéééjj, Buddha ismét kegyes volt hozzám, köszönöm! :)

 Sajnos a napfelkeltés képeket, és még utána is egy jó darabig RAW-ban fotóztam, így ezeket csak az otthoni gépen tudom megnézni. Mindenesetre egy JPEG valahogy benn maradt a majdnem jó képek közül.   

Napfelkelte nézés után bementem magába Angor Wat-ba. Ez egy gigantikus épület, óriási méretei mellett nagyon díszes is. Felfoghatatlan, hogy volt ennyi pénz, munkaerő, ilyen szervezés ennyi irtóztató munka kivitelezéséhez. Itt nem csak egymásra dobálták a köveket mint Egyiptomban: mindenhol díszes faragások húzódtak végig. De olyan távolságban, hogy elfáradt az ember, mire bejárta. Hihetetlen alkotóerő, és energia volt ezekben a romokban. Ez ténylegesen a világ egyik csodája, lenyűgöző!!

Angkor Thnom

Angkor Wat után átmentem Angkor Thom-ba, egy egy másik, nagy, piramis-szerű épületegyüttes (azt hiszem könyvtár volt) hatalmas sztupákkal, és a már ismert  mosolygó arcot ábrázoló óriás kő-képekkel. Itt is mászkáltam egy-másfél órát, majd teljesen kimerülve érkeztem meg a véletlenül pont ott lévő turistaetető-szuvenírárus depóról. 

Ez viszont nagyon nem tetszett Angkorban. Az árusok rettentő erőszakosak voltak, állandóan lógott valaki a nyakamon, hogy megvetessen velem valamit. Olaj volt a tűzre, amikor vettem egy khmer krama-t (fejkendő) és pár hűtőmágnest az árusoknál, ugyanis ez rendkívül praktikus viselet a nap ellen, a sapkával együtt nagyon jól védi a nyakat, arcot - attól függ hogyan hajtogatjuk. Ez után vagy négy árus ajánlgatott mindenféle szirt-szart, de végül sikeresen kijutottam. :)

Ennél a romnál a képek egy része rosszul sikerült, mivel itt tanultam meg használni a polárszűrőt. A képek egy részében emiatt az ég természetellenesen világos - sebaj, azért készültek itt is jó képek!

Tha Phnom temploma

Egészen fantasztikus élmény volt Tha Pnnom templomegyüttese. Ez, bár szintén nem volt kicsi, nem a méreteivel tűnt ki a többiek közül. Ezt a templomot talán jobban elhanyagolták mint a többit, mindenesetre a dzsungel óriás fái elkezdték visszavenni a természetnek a templom területét. Az óriás fák gyökérzete egészen fantasztikus módon nőtte körbe a romokat, egészen hihetetlen formákat, alakzatokat hozva létre. Azt hiszem ez is gyönyörűen példázza, hogy nem mi, emberek vagyunk az urak a bolygón, a természethez egyszer végül minden, és mindenki visszatér, előbb vagy utóbb. 

Tomb Raider

Tomb Raider 2

Ezeknél a fantasztikus romoknál néha teljesen a Tomb Raider-ben éreztem magam, már csak Angelina Joile hiányzott, ahogyan romról romra ugrál combján a két hatalmas pisztollyal. :D

Chom kiűzetése a paradicsomból
A jól sikerült nap egyetlen negatív pontja tuktukosomhoz, Chom-hoz kötődött. Reggel, okulva a tegnapi tapasztalatokból, pontosan lealkudtam vele az árat. Hova megyünk, mit csinálunk, mennyiért. 30 dollárról indult, amit lealkudtam 20-ra, még ezt is soknak tartottam, az útikönyvek 15 dollárt írtak a főszezonban a normál tarlfának. Megbeszéltük, hogy ezért elvisz a Wat-ig, és még két fenti helyszínre. Váratlanul aztán, Ta Phnom-ba indulás előtt közölte, hogy ez a kör neki már bukó, nagyon sokat vagyunk távol, és kellene még 10 dollár. Meghökkentem a nem kicsit pofátlanságon, végül 100 thai baht-ban és 2 dollárban kiegyeztünk, ez összesen kb 5 dollár.
Annyira bemérgelt ezen a dolgon, hogy út közben meg is gondoltam magam, és lemondtam az esti programot, amire beszervezett: all you can eat büfé vacsora, és khmer táncosok előadás 15 dollárért.Feltételeztem, hogy mellé még simán leakasztana másik 15 dodóra, mondván hogy várt rám végig a vacsora alatt. Utolsó próbálkozásként még bedobta, hogy a foglalás lemondásáért őt 5 dollárra szedi le a tulaj, kértem adja át neki, hogy sajnálom hogy így alakult, de dumálja ki magát. Így hát Chom-nak helyi szokás szerint sok szerencsét kívántam, és a magam kezébe vettem az esti városnézés irányítását. A szállodának nagyon jó kajája van, nem drága, és a mindig itt várakozó "helyi" tuktukosok 2-3 dollárért bevisznek, majd valaki ugyan ennyiért vissza is fog hozni.
Egyedüli bosszantó dolog Kambodzsában a turista helyeken mind nagy számban ott lévő kéregetők, és a turistát nagy fehér pénzeszsáknak tekintő árusok és tuktukosok. Ezen a helyieknek változtatniuk kell, mert bár minden adottságuk megvan a turistaparadicsommá váláshoz, de amíg a 80-as évek hiéna mentalitása jelen van, addig bizony Thaiföldre fog menni a sok turista, és nem ide. Pedig kár lenne Kambodzsáért, Angkor csodás és egyébként a helyiek is sokkal kedvesebbek, természetesebbek. A kéregetőkkel és a tuktukos hiénákkal kell kezdeniük valamit.

Ez volt hát a mai program eddig, most összeszedem magam, eszek fent az étteremben valami finomat, és benézek a városba mászkálni. Másnap reggel pedig ismét egy 6 órás busz út vár rám Pnomh Penh-ig, 12:30-kor indulok és este érek a városba. Pénteken délután pedig vár a repülő, ami az utam következő fő állomására visz, Phuketbe. Itt az eddigi kalandok után kezdődik a nyaralás, lubickolás, és semmittevés. :)