Kérjük, adja át helyét a szerzeteseknek

Mivel holnap már indulok tovább Kambodzsa felé, ezért csak a mai, érkezés utáni nap, és a holnapi nap délelőttje áll a rendelkezésre arra, hogy megnézzem Bangkokot. Egy kicsit elsietve terveztem meg az elutazást, attól függetlenül, hogy közel 10 milliós város megismeréséhez nem csak 1 de 5 nap is kevés.

A mai nap így az erőltetett ütemű Bangkok-nézés jegyében telt.

Jet lag, és barátai
Először is itt volt ez az időeltolódás nevű cucc, amivel meg kellett küzdeni. 6 óra eltolódás van Magyarországhoz képest, vagyia amikor most itt éjjel 1:15 van, akkor otthon este negyed 8. Egy már többször itt járt kollégám szerint, a titok nyitja az, hogy ahogy megérkezik az ember, mindent a helyiek ritmusában kell csinálni, és akkor elkerülhető a több napos gyötrődés az eltérő időzónák között. Ennek jegyében, hiába aludtam a repülőn összesen csak 2 órát, és magyar idő szerint hajnali 1 volt a megérkezéskor, rövid pihenő után ráerőszakoltam magam az elindulásra. Hiába akartam aludni, és mosott szarként belevetettem magam Bangkok forgatagába - ezt követően pedig töményen zúdította rám az élményeket ez a nyüzsgő, tíz millió lakosú ázsiai metropolisz.
Ami még szokatlan, az a páratartalom. Jelen sorok írásakor, éjszaka, 68%-os a páratartalom. Nap közben, eső után ez több is volt. Szépen lassan, de folyamatosan csorog az emberről a víz. Főleg, ha megspékeli egy kis csípős tengeri herkentyűvel, vagy kiadós mászkálással - esetleg mászkálás közben csípős kaja evéssel. Na akkor egy tízes csomag pzs elfogy. Egy olyan szauna ez, amiből csak 2 hét múlva lehet kijönni. :)

Közlekedés

Sky Train

Az első benyomások már a városba menet érik az utazót. Bangkok nagyon sok szempontból a kemény ellentétek városa, érdekes módon viszont ezek az ellentétek szépen megférnek egymás mellett. Először itt van mindjárt a közlekedés. A normál közúti közlekedés egy hatalmas őskáosz. Folyamatos dugóban állandóan nyomakodva hömpölyögnek a motorok, tuk-tukok, autók, buszok, a forgalmasabb csomópontokon szinte fuldokolni lehet a benzinfüsttől. A közúti közlekedés mellett pedig van egy olyan városi gyorsvasút hálózat, ami mellett a mi metróvonalaink bizony falusi metrónak tűnnek. Pedig anno pesti földalatti megépítésekor itt még hírből sem hallottak talán még a tömegközlekedés műfajáról sem, de mostanra szépen elhúztak mellettünk. A reptértől a helyiek által is gyakran használt gyorsvasút visz be a városba. A jegy ára 10 baht, azaz kb 100 Ft. Ezért kapunk modern, új állomásokat és légkondicionált metrókocsikat, zárt peronokat - nincs ám "depi vagyok öngyi leszek", a peronok üveg ajtajai a szerelvény megállása után nyílnak ki, centire pontosan a kocsik ajtajai előtt. A gyorsvasút hálózat több helyen is két, vagy három szinten keresztezi egymást, megfejelve még esetleg egy "földszinten" lévő közúti csomóponttal. És mondom, mindez a szolgáltatás 100 Ft-ért, nálunk több mintháromszor ennyiért harminc éves széthulló, kigyulladó, kényelmetlen, légondicionálatlan, szakadt, büdös szerelvényeken utazhatunk. (Mocs-kos békávé, sálláláálálááá)

Lokál taxis

Ja, légkondicionálás: a thai-okban az éghajlat ellenére egy rozmár veszett el, legalábbis nincs más magyarázat arra, a helyi divatra, hogy ha közlekedsz, akkor törvényszerűen brutális erővel csonttá kell fagyasztani az utast. A légkondinak csak  MAX állását ismerik errefelé, még a taxisok is kedvességből a fullon járatott légkondit az utasok felé irányítják.

Chatuchak hétvégi piac
Az egymás mellett harmonikusan élő ellenetétek másik típusa volt ma a Chatuchak hétvégi piac. Ezt úgy kell elképzelni, mint nálunk a "kínai" piacokat, ez viszont minden ízében ázsiai piac. Hatalmas méretű városrész, ahol piacidőben hömpölyög a színes kavalkád az árusok bódéjai között. Van itt aztán minden: selyem-, ruha-, ezüst-, arany-, bizsu-, óra hegyek, az ide-oda hömpölygő embermasszát pedig át meg át szövi az árusok folyamatos kántálása, a mindenféle helyi ételek és keleti fűszerek illata. Itt az egyik selyem árusnál pattant el az addigi visszafogottságunk, és kíméletlenül kifosztottuk a hihetetlen áron kínált, csodaszép selyem holmikat áruló hölgyet. Bár végig keményen alkudtunk, de a végén már ő dobta be az újabb és újabb ajánlatokat, még ennynit abból és olcsóbb, vagy emebből is és akkor egy grátisz. Az ázsiaiak született kereskedők. Annak ellenére, hogy úgy érkeztünk a piacra hogy nem akarunk vásárolni, csomagokkal megpakolva jöttünk el a Chatuchak-ról.

Fantasztikus illatok és ízek

És természetesen nem hagyhattuk ki a helyi kajákat sem, mivel mint a piacok általában, itt is verhetetlen volt a kínálat helyi ételekből. Csak itt lángos, kolbász, és sült hurka helyett tengeri herkentyűt, fűszeres csirkét, és jégbe hűtött friss kókuszdiót ettünk. A kiválasztott étkezdénél az ételeket készítő főzőnő mögött, egy ajtólapra téve ráláttunk a konyhai folyamatokra - mit mondjak, a látványtól nem hogy a HACCP ellenőr, de egy monarchia-beli egészségügyi dolgozó is azonnal szívrohamot kapott volna. Szinte biztos voltam abban hogy meg fogom bánni a jó sorsom ilyen mértékű kísértését, már a bejáratnál menni fog a hasam, és válogatott ázsiai kínok ezrei fognak gyötörni, egyenlőre azonban megúsztam. (kopp-kopp-kopp)




Siam Center & Siam Paragon & Siam blablabla

Siam Paragon shopping szentör

 Ennek a hangulatos, vibráló, színes ázsiai forgatagnak a totális ellentétéhez nem is kellett messzire mennünk, csak pár megálló a Sky Train-en és már ott is vagyunk a belvárosi Siam Center forgatagában. Én itt kétszer tévedtem el egy óra alatt az egyenként is óriási, de sokszor össze is épült nyugati stílusú bevásárlóközpontok erdejében. Ezek a mi Westendünkhöz hasonló kínálattal (túlértékelt divatos szarok, pizzériák és steak house-ok) és a helyi trendi fiatal közönséggel működnek.

Ettől száz méterre sem pedig egy teljesen más stílusú, utcai bevásárló negyed fogadott - ez már kedvemre való volt, kb a mi körúti boltjainkhoz volt hasonló, itt is rengetegen voltak és már volt átfedés a piac kínálata között, viszont ennek a hangulata szintén magával ragadó volt, nem úgy mint a shopping centerek légkondicionált, csillogó világa. Itt is vettem pár apróságot, és nem hagytam ki az utcán parázson s ütött tengeri herkentyűt sem.

Készül a vacsorám

A tömény nap után a szállásra visszatérve még megtapasztalhattam, hogy a légkondicionált hipermodern Sihanouk Rail Link-ről leszállva az emberek átszállnak a jellegzetes, platós kisteherautóból átalakított nyitott buszokra, az én taxisofőröm pedig halált megvető bátorsággal szörfözött az esti bangkoki dugó hullámain.
A helyi közlekedési kultúra külön posztot megérdemelne egyébként. 






Több szintes közlekedési csomópontok, alatta közlekedési őskáosz, emellett nyomornegyedek és csillogó üvegpaloták - ez volt Bangkok, ahogyan ma láttam. Ahogyan a metrón lévő feliraton olvasható: "Kérjük adják át a helyüket a szerzeteseknek."

Már megérte beöltözni...