2011. április 26., kedd

Parazson jaras, es Radik, a magyarab



Parazson jaras
Ma az utiterv szerint Bosra varosaba indultam, megnezni a vilaghiru, oriasi amfiteatrumot. Bosra Damaszkusztol delre kb 100 km-re talalhato, ami egy bo ketoras ut busszal Damaszkuszbol. A buszallomason  kozoltek, hogy ma nincs busz Bosra-a. Az okokat firtato kerdesemre azt a sommas valaszt kaptam, hogy `No buses to Bosra because of bum-bum, road closed`. Ahhha, tehat a Bosraba vezeto utak ma lovoldozes miatt zarva. De rogton ajanlottak, hogy menjek el Suweida-ba, az az ut nyitva van, es onnan mar csak 20 km Bosra, onnan talan atjuthatok valahogy.
Nekem se kellett ketszer mondani, vettem egy jegyet, termeszetesen utlevel bemutatasa utan, hogyan mashogy. Egyebkent megfigyeltem, itt nem csak tolem kertek iratokat a buszjegy vasarlasahoz, hanem mindenkitol. Felirtak az adatait minden jegyet valtonak, ki honnan hova megy, melyik jarattal, mikor, nev igazolvanyszam, vercsoport, milyen meretu alsonadragot hord, mi volt a jele az ovodaban, stb. No igen... Ezt az allapotot az a bizonyos D-betus szo irja le, amit most nem irnek le, de tura-ra vegzodik, es ugy kezdodik mint a tollbamondas regies neve. De, mivel most meg itt vagyok, hivjuk ezt most ducimacinak. Tehat erosen ducimaci van az egesz orszagban, ugymond.

Szoval, a jegy megvaltasa utan meg volt fel oram a busz indulasig. Ez kituno alkalom volt arra, hogy bejelentkezzek a konzulatuson, ami erosen ajanlott akkor ha az ember epp egy ducimaciban van amivel aktualisan a helyiek kozul eleg sokaknat teleszaladt a zsakja, es az erintett felek az eltero velemenyuknek kevesse emberbarati formaban adnak hangot pro, es kontra.
Tehat felhivtam a konzult, aki termeszetesen a barmilyen iranyba utazastol erosen ovott, kiveve a repuloterre vezeto egyiranyu uttol. :) Eppen az utitervemet meseltem el, amikor hozzam lepett egy egyenruhas hatosagi szemely, es ket civilnek latszo valaki. Megkertek, hogy ugyan mar faradjak veluk, es mivel egy ilyen invitalasnak hogy is lehetne ellentmondani, ezert gyorsan elbucsuztam a konzultol, hozzateve hogy epp most akarnak elvinni valahova.
Szerencsere nem tul messze mentunk, bekisertek az allomas egy oldalso epuletebe, ami a buszallomas szakadt szutyok kornyezetevel szembeotlo modon kellemesen be volt rendezve, es valoszinuleg az itteni Stasi/AVH/KGB kirendeltsege volt. A szobat uralo nagy iroasztal felett az Elnok portreja nezett le rank.

Egyebkent megfigyeltem, hogy az Elnok sok kepen egy egeszen jellegzetes formaju napszemuveget visel, kb 80-as evek Ray Ban dizajnja, amivel Tom Cruise villogott a Top Gun-ban. Vicces, hogy ezzel valoszinuleg divatot teremtett, mert sok emberen latom pontosan ugyan azt a dizajnt, pedig itt is elonti az utcakat a filleres kinai Oakley, valasztek lenne tehat boven...

Az urak eppen teazashoz keszultek, kavargattak a cukrot. Leultettek magukkal szembe. Mar szinte vartam, hogy az egyik uriember megszolal Oze Lajos hangjan: `Tudja, Pelikan elvtars, egyszer meg lehet, hogy kerni fogunk magatol valamit`.
De sajnos egyszeruen csak elkertek az utlevelemet es a mobilomat. Megneztek a papirjaimat, a hivott szamokat, megkerdeztek honnan jottem, merre megyek, mi jaratban vagyok itt, valamint hogy a mobilommal nem kameraztam-e a palyaudvaron. Utobbi kerdest nem ertettem, megis mi a feszkes fenet lehetne a rohado vakolaton, a bokaig ero szemeten es a tengernyi buszon kivul ott kamerazni??
A par perces csevej utan baratsagosan atnyujtottak az utlevelemet, visszakaptam a mobilomat, sajnalkozasukat fejeztek ki a tortentek miatt, tovabbi kellemes tartozkodast kivantak Sziriaban.
Az eset utan meg visszahivott a konzul, megkerdezte minden OK, es ha barmi gond van szoljak neki. Remelem nem lesz ra szukseg.
Epp elertem a buszt, es elindultunk Suweida fele, ami cirka 20-30 km-re van a zavargasok kozpontjatol, Deraa-tol. Az autopalyan eros ellenorzes volt, pontosan 20 km-enkent volt egy katonai ellenorzo pont utzarral, kihuzhato tuskekkel, homokzsakokkal korberakott geppuskafeszekkel (asszem RPK volt), ami mogott ult is egy katona es a fegyveret az ellenorzott autok fele forditotta. Nice!
Ezeknel megallitottak a buszt, elkertek az utaslistat (!!), es tovabbengedtek. A kisebb mikrobuszokat, szemelyautokat viszont alaposan atkutattak. Az egyik ellenorzo pontnal nem katonak voltak, hanem civil ruhas arcok AK47-esekkel a vallukon, es utzar helyett oriasi szir zaszlokkal felszerelt civil Toyota pickupokkal alltak el az utat. Hogy ezek kik voltak az rejtely, de ok is leellenoriztek mindenkit. Fo a biztonsag, ugye.
Suweidaba erve elso dolgom volt erdeklodni a Bosraba meno buszok utan, elvegre az oriasi amfiteatrum az egyik fontos latvanyossag, amiert ide jottem. A kerdesemre a jegyelado csak egy `no bus`-t birt kinyogni nemi kinos mosoly kisereteben. Tehat a varost innen sem lehet megkozeliteni, vagyis azt a kornyeket hermetikusan lezarta a katonasag. Ehh, szuper.
Mindegy, volt B terv, Suweidaban van egy hires muzeum oriasi romai kori mozaikokkal, elindultam hat arrafele.
Az allomas kijaratanal azonban.... igen, ismet hozzam lepett ket civil ruhas arc, es ismet megkertek faradjak veluk. Innentol a forgatokonyv lasd feljebb, annyi valtoztatassal hogy egy mukkot sem tudtak angolul, es most a taskamat is megneztek. Viszont ok is teaztak, es ok is elnezest kertek a vegen, ez is volt az egyetlen mondat amit angolul tudtak, a `We are sorry!`
Ugy latszik a ducimaci emberei valami rejtelyes okbol mind tea-fetisisztak!

A muzeumot tenyleg erdemes volt megnezni, bar nemileg rontotta az esemeny fenyet hogy szigoruan tilos volt fenykepezni, es a helyzetre valo tekintettel meg sem kisereltem, hogy megprobaljam megnyerni a nyomomban baktato teremor joindulatat nemi khm... petit cadou-vel, mint tettem ezt tegnap az X muzeum komplett szemelyzetevel.(Errol direkt nem irok itt, majd csak ha otthon leszek, de oltari sztori volt!!!)
Muzeum utan buszallomas, es a hazauton a mar ismeros 20 km-enkent megallas, annyi valtozatossaggal hogy itt mar tetelesen mindenkinek megneztek a papirjait minden ellenorzo pontnal.

Azert kaland ide kaland oda, nagyon forro az a videk, es tapinthato volt a feszultseg mindenhol. Ugyan poenkodva irtam az esemenyekrol, de azert neha vonalkodos lett az alsom, be kell vallani. Orultem mint a fene, amikor visszaertem Damaszkuszba, le is csuszott par feles a keszletbol egybol.

A whisky kortyolgatasa kozben jottem ra a mai nap igazsagara:  A szabadsag olyan, mint az egeszseg. Csak akkor veszed eszre a hianyat, amikor mar egy reszet elvesztetted .
Idezet tolem.


Radik, a magyarab
A batorsagnovelo itokatol megvidamodva ismet nyakamba vettem Damaszkuszt, es lesetaltam a bazarig. Most mar viszonylag kiismerem magam a belvarosban, es inkabb a helyiek kozt forgolodtam, mint egy taxi ablakan keresztul nezzem a varost.
A bazar dimenziokapujan atlepve ismet magaval ragadott az egyedulallo, semmivel vissza nem adhato hangulat. Egy baratom keresere az elnokot abrazolo hutomagneseket kerestem, elvegre ez igazan egyedulallo szuvenir. A szuk foutcajarol leterve odalepett hozzam haverkodni egy bazaros, ami itt egyaltalan nem meglepo. A szokasos forgatokonyv: udvozles, kezrazas, vigyorgas, small talk, mellekesen invitalas az uzletebe, es baratsagos bucsuzas ha az ember koszoni de inkabb megy a dolgara. Ezuttal azonban mas iranyt vett a szokasos forgatokony.

- Hello mister, where are you from?
- Salaam aleykum, anaa madzsari. (Magyar vagyok)
- Magyar?!? Ne basszal mar ki! Szervusz hogy vagy, mi ujsag? A kurvaeletbe!

Na innentol mar majdnem hatast dobtam, nagy vigyorgas es egymas vallanak kolcsonos veregetese kisereteben betertem a kereskedo boltjaba.
Baratunkat Radiknak hivjak, es 5 evig elt Magyarorszagon a 80-as evek vegen. Mar tobb mint 20 eve eljott, es ahhoz kepest nagyon jol beszelt meg mindig magyarul. (Tehat nem olyan magyarab volt mint akik Afrikaban elnek, siman a hatasvadaszat kedveert adtam ezt az alcimet :) ) Beszelgetes kozben elokerult ket csesze tea, es az aru. Egyebkent is akartam ezt-azt hozni a bazarbol, es ket napja csak ismerkedtem az arukkal de nem vettem semmit. Raadasul Radik  kicsi boltja a foutcatol odebb volt, tehat mar kisse olcsobb.

Mutogatja a selymet, brokatot, arab keseket, ekszereket. Par dolgot kineztem, aztan eljartuk az ilyenkor szokasos alkudozasi ritualet. Ennek a lenyege az, hogy bar a kereskedo folyamatosan matekozik magaban, es o rosszul nem jarhat, de Te is erezd ugy, hogy elonyos uzletet kotottel.
Eskuszom, a win-win szituaciot az arabok mar evszazadokkal azelott feltalaltak, hogy tanacsado cegek szarra kerestek volna magukat azon hogy pontosan ugyanezt a `nem kell a masikat a foldbe dongolni, erezze ugy hogy o is nyert` filozofiat ujracsomagolva eladjak a nyugatiaknak.


A kolcsonosen elonyos uzlet utan ismet kaptam teat, de ezuttal mar aranyozott talcan rozsateat. Mivel ez nagyon izlett, Radik gyorsan hozatott nekem a kollegajaval egy csomaggal a fuszeresek utcajabol, igy mar otthon is felidezhetem a bazar csodajat.
Elbeszelgettunk meg kicsit a dolgokrol, majd a ket napja az elnokos szuvenirboltrol keszult kepeim alapjan kezsegesen utbaigazitottak hol lehet az Elnok kepmasaval diszitett szuvenireket venni, aztan a frissen szerzett orok eletemre szolo emlekekkel es a bazar ajandekaival megpakolva szivelyes bucsuzas utan tovabb sodrodtam a souq evszazados utcacskainak forgatagaban.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése